Különböző gondolatok...

Frissítés: 2024.11.02.

Halottak napján

Ahogy rátekintek a blogra, meg kell állapítanom, hogy az utolsó két bejegyzés az előző év Kismotoros halottainak felsorolása; a jelenlegi visszaemlékezés is ebbe a témakörbe tartozik. Nyilván más napokon is, de a main különösen aktuális emlékezetünkbe idézni az elhunyt munkatársakat, amit most először teszek meg célzatosan.

1. Közvetlen munkatársak, találó kifejezéssel akikkel egy levegőt szívtunk, kb. 100 ember.
2. Munkakapcsolatban lévők plusz 150 körülien.
3. Akiket ismertem köszönés szintjén.
4. Végül azok vannak nagyobb számban, akiket még névről sem ismertem.

Az első csoportba tartozókra fogok itt név szerint visszaemlékezni.

Időrendi sorrendben Balogh István technológussal kezdem, még pedig azért, mert a szegedi Déri Miksa gépipari technikumban évfolyamtársak voltunk. Rá bizonyosan nagyon kevesen emlékeznek, mert rövid ideig dolgozott nálunk a '60-as évek második felében, a Dózsán. A kattintásra megjelenő vízitelepi képen látható öt műszaki osztályi dolgozó közül már egyedül csak Tüske Albert (aki lehajol) van életben.
Másodikként legjobb barátom, Bolvári Lajos említendő. Azonos beállítottságúak voltunk, egymás mellett ültünk sok éven át. Akkurátus, precíz ember volt, mint prés szaktechnológus. Úgy is távozott az élők sorából: az előző évet befejezve, 1981. január 2-án halt meg tragikus hirtelenséggel. Temetésén a műszaki osztály dolgozói testületileg részt vettek.
Tasnády Ivánról elsőként a reggelente szokásosan feltett kérdése: Láttátok a jugó tévében... jut eszembe. Sajnos méltatlanul, idősek otthonában fejezte be földi pályafutását.
Nagy Sándor műszaki osztályvezető és Szabolcs István technológiai csoportvezető jó főnökeim voltak.
Gyalus Mihály csöndes, szorgalmas ember volt, rövid ideig próbálta az irodai munkát, hamarosan visszatért tanult szakmájához, a TMK-ban esztergált. Le kell írnom, hogy nagyon sokat fusizott számomra.
Fehérváry József fúrós, majd fúrós szaktechnológus hasonlóan rendes fiú volt. Valamilyen újítás elbíráló személyként kedvelt szavajárása volt, a fel igekötő tudatos elhagyásával: lebbezünk.
Szintén egy - ma már élő beszédben ritkán hallható - szófordulat jut eszembe Hamvas Béláról: pitymallik. Azért remélem, hogy az olvasóknak nem ismeretlen.
Schwartz Vilmos a '60-as években az előd Bajai Fémipari- és Javító Vállalat főmérnöke. 1990 előtt jött vissza a műszaki osztályra szerkesztőnek. Édesanyja örmény volt, ő maga Isztambulban született. Szókimondó, jó humorú ember volt: bemutatkozáskor megnyugtatott bennünket: Szerencsések vagytok, hogy velem dolgozhattok.
Kiss Imre halk szavú kolléga volt, öntőtechnológus. A hosszúhegyi állami gazdaság öntő melléküzemágának vezetője lett. Csillagvizsgálós időmben néhány munkára felkértem. Utóda a technológusi munkakörben a bácsalmási Hubert László lett. Amikor belépett, Vinkó Ferenc nagy örömmel fogadta: Végre nem én vagyok a legkisebb a csoportban. Folytatom is vele a fonalat. Feri sajátságos, de nem rossz indulatú jellem volt. Többed magunkkal együtt végeztük Budapesten az NC tanfolyamot. A vizsgán a nyitott ajtó mellett egyszer csak azt vettem észre, hogy ő faggatja a vizsgabizottságot. Iparos családból származván vállalkozó lett, vásárokba járt. Az elmúlt év első Kismotoros, amúgy – a technológusok között – a mai napig az utolsó elhunyt volt, hosszas betegeskedést követően.
Hálátlan beosztásban tevékenykedett Kovács Tibor és Kamarás Edina, akit formás normásként emlegettek. Tibi több kollégához hasonlóan érdeklődött a csillagászat iránt. Hozzám is kilátogatott egy este csillagnézésre. Mondom neki: nézz föl az égre, félig be van borulva. De valami kapcsolata lehetett a fentiekkel, mert ezt-azt meg tudtunk nézni; azt hiszem, a Szedő István-Kovács Imre féle távcső végül hozzá került. Hétvégi zenész volt, azon kívül kanállal ette volna a ... (lányokat). Sajnos szívbetegség vitte el, utoljára a kardiológián találkoztam vele, ahol meg tudtam ajándékozni egy Nitrolingual spray-vel. Volt több normásunk is, közülük talán az első Stétz István, aki eredetileg esztergályos volt, majd a technikumot elvégezve technológus lett. A gyárból a Finomposztóba, majd Pécsre ment; ott is halt meg.
Ha már Kovács Imre szóba került. A '60-as évek közepén a forgácsoló üzemvezetője volt, a '80-as évek közepén jött vissza a gyárba. Arra az érdekes momentumra emlékszem vele kapcsolatban, hogy Brezsnyev elvtárs temetésekor szabadságot vett ki, hogy fényképezhesse az esemény tévé-közvetítését. Kis idő múlva elkerült a technológiáról; úgy emlékszem, hogy szívbetegség következtében halt meg.
Folytatnám a csillagászattal megfertőződött kollégák sorát. Tüske Kálmán közvetítésemmel vett is egy távcsőtükröt, de sosem épült belőle távcső. Három éve halt meg.
Striegl Jánosról hirtelen semmi nem jut eszembe. Az elbocsátás után többed magával Sörös László alvégi üzemében talált új munkahelyet.
Gáy Tamás. Nagyon szépen rajzolt, és a női nem maximális tisztelője volt. Lakodalmába több kollégáját meghívta, aminek a legemlékezetesebb eseménye az volt, hogy Schádt Ilus kis bogarába heten préselődtünk be, de az éjszaka közepén szerencsésen hazaértünk Felsőszentivánról. Temetése is ott történt; a régi munkatársak közül Tósaki Pistával ketten kísértük utolsó útjára, emlékezetesen ronda időjárásban.
Fehér Sándor rövid ideig volt technológus, szakoktató, majd évekkel később Vaskúton a szomszédom lett. Rákban halt meg.
Balog Mátyás technológus, majd újítási előadó lett. Egyszer majdnem elmentünk édesapám vezetésével Kunfehértóra pecálni, de amikor Baján felvettük volna, valamilyen okból nem jött. Labilis idegszendszere lehetett az oka, hogy öngyilkos lett.
Gschösser Pál, Pali bácsi idős korban került a műszaki osztályra. Mint szakszervezeti bizalminak voltak vele gondjaim a béremelések során, mivel svédországi diplomáját lehetetlen volt összeegyeztetni a munkájával. Szinte már nevetséges volt feltűnő tisztaság mániájával: amikor kézmosás után bejött, az ajtót a könyökével nyitotta ki. A másik öregünk már nyugdíjasként dolgozott, Tímár Ferenc, a Szabadság úti Tímár-órásüzlet tulajdonosa, vagy örököse.
Karaszi Zoltán, a Dózsás technológus egy vagy két alkalommal vendégül látta a brigádot nagybaracskai házában. Már a gyárból távozás után, de viszonylag fiatalon halt meg.
Végül, de nem utolsó sorban – ahogy mondani szokás – számba vettem az adminisztratív munkakörű kolleginákat is. Masa Istvánné a műszaki osztályról a GYGO-ra, Nincsics Zsuzsanna az üzemfenntartásra került, míg Tamás Györgynével az Ipari tanuló iskolában találkoztam utoljára 1994-ben.

Isten nyugtassa mindegyiküket!

Vaskúti György, 2024.11.02.

2023-ban tizennégy volt munkatársunk haláláról tájékoztattatok. Megköszönöm, ha ezután is jelzitek nekem - akár e-mailben, akár a Facebookos csoportban - ezeket a szomorú eseményeket.

Vaskúti György, 2024.01.06.

2022-ben minden eddiginél több, huszonkettő volt munkatársunk haláláról szereztem tudomást. Megköszönöm, ha ezután is jelzitek nekem - akár e-mailben, akár a Facebookos csoportban - ezeket a szomorú eseményeket.

Vaskúti György, 2023.03.06.

Facebook és a honlap

A bevezető tanúsága szerint 2007 decemberében indítottam a honlapot; ekkor már létezett az azóta megszűnt IWIW közösségi téren a Kismotor jogi személy bejegyzése Kiss István alias Pufi jóvoltából. Ő hozta létre a Facebookon a jelenleg 166 tagot számláló Kismotoros csoportot is 2016. március 28-án.

Bevallom, én sokáig ódzkodtam a facétól; csak a szépemlékű Frey batya halála vitt rá, hogy csatlakozzam, de azt is beismerem, hogy nem bántam meg! A FB és a honlap nem konkurrál egymással: az utóbbi egy statikus, áttekinthető és gyakorlatilag korlátlan terjedelmű hely, míg a face néhány napos aktualitású, viszont bárki számára a nap 24 órájában okostelefonon is hozzáférhető.

A honlap pontosan tizenhárom éve bővült a gyár egykori dolgozóinak névsorával, több tucat kolléga emlékezete jóvoltából. Ennél jellemzően azt tudjuk, hogy a személy hol dolgozott, de a mettől-meddig adat ritkán volt ismert, míg a Vedelekné Erzsike majd' 1300 dolgozót tartalmazó gyári eredetű listájának 800 esete pont fordítva a munkaviszony időpontját adja meg, a munkakört nem. Ezek kiderítésére ez év március 15-én tettem fel az első kérdésemet a FB Kismotoros csoportjában, amely a vártnál nagyobb érdeklődést váltott ki, és azóta is nagy lendülettel folyik. A hozzászólások során új nevek is előjönnek, és szerencsére az is kiderül, ha ugyanaz a személy többször is szerepel, persze eltérő névvel. Igy éppen most sikerült megállapítani, hogy Bucsai Zsuzsa azonos Szévald Sándornével, Tadityné Engert Mária Bajai Istvánnével, S. Tóth Gabriella Vargáné S. Tóth Gabriellával.

Külön öröm számomra, hogy az esetek túlnyomó többségében a megkérdezettek nagyon készségesek; nem régen a tataházi polgármester, aki annak idején CNC esztergályos is volt olyan részletes e-mailben válaszolt, mintha állásinterjúra jelentkezne, de még olyanok is segítenek, akik nem is dolgoztak a gyárban, csak valamelyik hozzátartozójuk. Természetesen a honlapon csak és kizárólag azok az adatok jelennek meg, amelyek ide tartoznak, személyiségi jogokat nem érintőek. Itt is szeretném megköszönni mindenkinek a korábbi és ez utáni önzetlen segítségét!

A honlapra térve: a blognak nevezett rész - ahol most vagyunk - technikailag nem alkalmas a FB-hoz hasonló kisebb-nagyobb hozzászólások, like-ok megjelenítésére, mivel jelszavas hozzáférésű, de nyilván szükség sincs rá. Azért igyekszem fejleszteni a lehetőségek szerint. A legújabb gondolatom az elhunytak névsorához kapcsolódik. Fehérváry Jóska barátom egy héttel ezelőtti temetési információja volt az utolsó ilyen, ezt megszüntetem; nem tudom, volt egyáltalán valaki is, aki a honlapról informálódott a szomorú eseményről. Viszont amit 1-2 napja kezdtem, és a lehetőségek szerint fogom bővíteni, az elhalálozott nevére tett link (belső hivatkozás), amire rákattintva egy fényképre vagy visszaemlékezésre jut, akit ez érdekel; ezzel is alá szeretném támasztani a mottót: "NEM HAL MEG AZ, AKIRE EMLÉKEZNEK!" Már kipróbálható ez a funkció Bácsalmási Albin és Nemes Tibi bácsinál, Gyurinovics Miklósnál stb.

Vaskúti György, 2022.05.20.

A történet folytatása -
avagy hogyan lesz az esztergályosból csiszoló?

Miután Virág György a Facebook Kismotoros csoportjában bemutatta a munkaszerződése másolatát, kérdésemre a következőt válaszolta:

'78-ban kimentem az NDK-ba esztergályosnak, a terv szerint 3 évre, de néhány hónap után kiderült, hogy az a kaland nem nekem való, az elzüllés veszélye fenyegetett, így hamar visszajöttem. Ez az egész kinti munka valamilyen államközi megállapodás alapján történt, ami azt jelenti, hogy közben a munkaviszonyom a Kismotorral nem szünt meg. Amíg kint voltam, az addigi művezető üzemvezetővé lépett elő. Mikor visszatérve munkára jelentkeztem az automata műhelyben, az új művezető, Hurton...a keresztnevére nem emlékszem, nagyon lekezelő stílusban, három hónapos próbaidőt kötött ki. Ezen úgy megsértődtem, hogy azt mondtam, akkor inkább elmegyek. De, mivel tanulmányi szerződésem volt a céggel, nem tudtam elmenni, nem volt pénzem, visszafizetni a tanulmányi szerződés hátralévő összegét. Nem lévén jobb ötletem, átmentem a csiszolóba, hogy jöhetnék-e oda. A (kis)Nagy Sanyi művezetőnek leesett az álla, hogy szakmunkásként oda akarok menni, de én nem tágítottam, vérig voltam sértve. Már az orvosi rendelő előtt várakoztam az alkalmassági vizsgálatra, mikor Hurton megjelent Otti Gyulával karöltve, hogy bocs, de nem úgy gondolták, szükség van automatás szakmunkásokra...stb. De akkor már nem lehetett velem beszélni, az ifjonti hév és önérzet felülírta a józan logikát és gondolkodást. Hát, így történt.

Vaskúti György, 2022.04.14.

A szegedi Déri Miksa gépipari technikum 1960-64-es három évfolyamába Baja környékéről hárman jártunk: a talán dávodi Balogh István, a garai Vaszkó Mihály és én Vaskútról. Mindannyian kolégisták voltunk, és érdekes módon különböző osztályokba tettek bennünket: Pista A-s, Misi C-s, jómagam B-s voltam. A tágabb környékről még a bácsalmási Hanákra emlékszem, akiről - azon kívül, hogy szépen tudott énekelni - egy érdekes esemény jutott eszembe, amit most megosztok az érdeklődőkkel.

Első osztályos korunkban, 1961-ben (a pontos dátum a továbbiakban ki fog derülni) a tavaszi szünetről utaztunk vissza Bajáról Szegedre vonattal. Bácsalmáson feltűnően sokáig állt a vonat, talán fél óránál is tovább, nem az osztálytársunk miatt. Egyszer a hangosbemondó tájékoztatta az utasokat, hogy a mai nap a világon először a Szovjetunió állampolgára, Jurij Gagarin űrhajós megkerülte a Földet; ezután indulhatott a szerelvény Szeged felé.

Az indító gondolatra visszatérve Balogh Pista halálát már említettem; ma tudtam meg az öccsétől, hogy Vaszkó Mihály is befejezte földi pályafutását az elmúlt év tavaszán:

Vaskúti György, 2022.03.09.

2021-ben tizennégy volt munkatársunk haláláról van tudomásom, többségüket jól ismertem. Megköszönöm, ha ezután is jelzitek nekem - akár e-mailben, akár a Facebookos csoportban - ezeket a szomorú eseményeket.

Vaskúti György, 2022.03.05.

Szedő István volt osztályvezetőm kis füzete volt az alapja a gyár volt dolgozói adatait tartalmazó adatbázisnak, ami jelen pillanatban 1692 személyről szól. Pista nem volt távolságtartó főnök, így kapcsolatunk a gyár megszűnése után is folytatódott. Számomra érdekes és marandó apróság, amikor egy alkalommal nálunk járva megmutattam neki a honlapot és az adatbázist, meglátva a neve mellett a 314-es számot (ennyi munkatársról adott információt), ezt mondta: Gyuri, milyen érdekes, pontosan száz pí! Akkor is ez a dolog járt az eszemben, amikor jó barátok lévén neki jutott az a szomorú feladat, hogy telefonon közölje velem Szabolcs István halálhírét: mi lesz most, elromlik ez az érdekes szám! Szerencsére nem így történt, mivel csak az információk száma gyarapodott, de a személyeket reprezentáló szám nem.

Szabolcs Pistáról - aki a technológia csoportvezetőjeként kis főnököm volt - is máig őrzöm megismerkedésünk számomra érdekes eseményét.
1966-ban szereltem le a sorkatonai szolgálatból, és december elején álltam munkába. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy a műszaki osztályra kerülök, mint technológus, de az első munkanapon már a Dózsa György útra menjek, mivel aznap költözik ki a technológia a Kígyó utcából. Az első, forgácsolós barak végében volt egy kis helyiség, ahol előtte az olajcentrifuga volt elhelyezve, ez lett az irodánk: 8-10 személy elfért, az osztályvezetővel, Nagy Sándorral együtt. Aznap reggel Szabolcs Pista fogadott, bemutatkoztunk egymásnak, majd a szeneskályhát kipucoltuk, tüzelgettünk, beszélgettünk, amíg dél tájban megérkezett Sámán Andrea lovaskocsival, és az íróasztalokkal. Visszagondolva, hogy kik voltunk az irodában a következőkre emlékszem: Nagy Sándor ov., Szabolcs Pista csv., Sárosiné Jójárt Márta, Balogh Pista és én, technológusok, Bogár Jánosné titkárnő és fénymásoló (a barak előcsarnokában volt a fénymásoló asztal és a nagyon büdös szalmiákos előhívó szekrény), valamint Fenyves Lászlóné Kemény Márta adminisztrátor; ez ha jól számolom hét fő, de lehet, hogy valakire nem emlékszem. Tüske Albert és Rácz Pista már régebben ott voltak az épület elején egy irodában, talán a GYGO-val közösen.

Vaskúti György, 2022.02.25.

Szerverprobléma miatt nem tudtam a maga idejében - 2021. november 25-én - megemlékezni Milánkovics Antal volt anyagbeszerző - ha jól saccolom 90. - születésnapjáról. Felesége 10-15 évvel ezelőtti halála után egyedül élt vaskúti házában, de nem régen beköltözött a vaskúti Idősek Otthonába: a mellékelt fénykép ott készült. Kívánok neki még sok évet, de legfőképpen nagyon jó egészséget!

Vaskúti György, 2022.02.25.

November elején már nem tudtam belépni az adatbázis szerkesztéshez, a hónap végén már a honlap sem volt elérhető, ahogy egyre többen jelezték. Mészáros úrtól, a szerver üzemeltetőjétől azt az értesítést kaptam, hogy a szerver átrendezés alatt áll. Ismételt érdeklődésemre január 31-én újra elérhető lett a honlap, két nappal később az adatbázis is.

Az eltelt két hónap alatt a Facebook Kismotoros csoportjába írt hozzászólásaimat átmásolom ide.

Vaskúti György, 2022.02.09.

Január 28.:

IN MEMORIAM EGRI JÓZSEFNÉ

Előkerestem ezt a kelleténél régebbi képet, ami Kiss Pista (alias Pufi) gyűjtéséből származik. A jelölt helyen most a Bácska áruház áll, a '60-as évek végén egy papírbolt volt; az épület nagyon nem lett bolygatva az utolsó 50-100 évben, ugyanazon a keskeny bejáraton lehetett bemenni az olajospadlós helyiségbe, ahol Egriné Magdi volt az eladó (persze azt nem tudom, hogy férjnél volt-e már), ott találkoztam vele először. De ehhez egy érdekességet is hozzá tudok tenni, akár hiszitek, akár nem, így történt: bent vagyok az üzletben, és bejön Sárosiné Jójárt Márta:
- Jó napot kívánok!
- Szevasz Márta, már nem tegeződünk? - kérdem én
- Én az üzletnek köszöntem - válaszol.
Hát roppant csodálkoznék, ha Márta még emlékezne erre a jelentéktelen eseményre.

Megragadom az alkalmat, hogy Magdika férjéről is megemlékezzem, aki a gyárunkban raktári csoportvezető volt hat éven át. Én nem ott ismerkedtem meg vele, hanem a csillagászati érdeklődésünk által, mivel mindketten jó néhány évig serénykedtünk a Tóth Kálmán utcai Bemutató csillagvizsgálóban: ő mint tiszteletdíjas, én rövid ideig fizetett alkalmazottként is. Évek alatt összebarátkoztunk, így nem egyszer megfordultam a Szegedi úti otthonukban is. 2019 áprilisában néhány gyári és még több csillagász kollégával együtt kísértük utolsó útjára Jóskát a kiscsávolyi temetőben. Bár Magdika temetéséről nincs közelebbi információm, gondolom néhány nap múlva ismét együtt lesznek Jóskával végső nyughelyükön:

Az eredeti fénykép Polyák József tulajdona (az első sorban a bal szélső)

NYUGODJANAK BÉKÉBEN!

2022. január 21.:

1968. június 8-án egy új, reményteli élet vette kezdetét, amit a sors megváltoztathatatlan és könyörtelen törvénye 2022 januárjában szakított meg: Tinusz Iván elköltözött az élők sorából. Iván a gépipari technikum elvégzése után a Kismotor- és Gépgyár 5. sz. gyáregységében kezdett dolgozni, és legjobb tudomásom szerint ez volt az egyetlen munkahelye. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Balogh Pannival, aki a technikum befejezése után technológusként kezdett, így közvetlen munkatársam volt. Iván végig a szerszámműhelyt vezette: szigorú, de igazságos főnök volt, ahogy mondani szokás.

Isten nyugosztalja Őt, özvegyének és családjának a Kismotorosok nevében kívánok mielőbbi megnyugvást!

Január 1.:

Az 1980/81-es évforduló szomorú emlékeket idéz fel bennem, amit szeretnék megosztani veletek; azért itt, mert a Kismotoros honlap sajnos még mindig nem működik.
December 31-én, szerdán a munkanapot az egész irodaházban szakemberek által végzett csótány irtással zártuk, épp ezért volt probléma, hogy Bolvári Lajos kollégánk nem jött dolgozni, és így az ő íróasztalát nem lehetett rendbe tenni. Valószínűleg már akkor is divat volt a munkanap áthelyezés, mert a január 2-ai pénteki napon nem kellett dolgozni, szombat meg szabad volt, vasárnap meg vasárnap. Néhány évvel korábban az évnek egy hasonló első munkanapján olyan hideg volt az irodában, hogy nagykabátban kellett rajzolni, ekkor néhányan megfogadtuk, hogy az év első munkanapján szabadságot veszünk ki; részemről ekkor így is történt, tehát 5-én, hétfőn nem mentem be a gyárba. Miután nejem hazaért és megebédeltünk, azt mondja: "Van egy rossz hírem: 2-án meghalt Bolvári Lajos!" A kollégáim telefonon közölték vele a szomorú hírt, és azt is a lelkére kötötték, hogy tapintatosan közölje velem, hiszen a legjobb barátom volt.

Lajos egy rövid, sikertelen házasság után visszaköltözött a szülői házba, ahol egyedül élt. Diagnosztizált betegségéről nem tudunk. Ilonka húga - aki szintén dolgozott a Kismotorban - jött intézni a gyári dolgait; tájékoztatása szerint agyvérzésben halt meg a bátyja. A 10-12 technológus között haláláig ő volt a legidősebb, a lakatos munkák és a présműhely tartozott hozzá (emlékszik még valaki a zongoracsuklópántokra, csővázkeretekre)?

Temetésén a műszaki osztály testületileg részt vett az érsekcsanádi temetőben.

1937 - 1981
Mindössze 43 évet engedélyezett neki a Mindenható...

November 29. - december 1.:

Ma délelőtt kaptam a szomorú hírt, hogy Szabolcs István, volt főnököm és Termelési osztályvezető pénteken meghalt.

Nyugodjon békében!

Sajnos már jó hete nem működik a szerver, ahol a Kismotoros honlap található; remélem nem sokára rendbe jön. Előkerestem egy ott már szereplő fényképet az 1968-as május 1-jei felvonulásról, ahol Szabolcs Pista fiatalon és vidáman menetel zászlóval a kezében. A képet nézve gondoljatok reá legalább olyan szeretettel, mint én!

Augusztus 4.:

Az augusztus úgy látszik nem az én hónapom, holott most van a születésnapom is, de egy éve elhagyott bennünket egyik barátom, Gyalus Misi. Még egy hozzá hasonló embert ismertem a gyárban: Vida Istvánt! Halk szavú, megfontolt természetű volt - ahogy József Attila írta: "... Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!" Pista éppúgy megállta a helyét az NDK ciklus beállítójaként, a TMK marósaként, mint Németországban villanyszerelőként. Sokan emlékezhetnek rá a gyári rendezvények fotósaként is. Sajnos, ahogy mindannyiunkra sor kerül előbb-utóbb, Ő tegnap, augusztus 3-án 14 órakor, 76 évesen fejezte be földi pályafutását a Kalocsai kórházban, rövid - bár azt csak ő tudhatja, menyire nehéz - szenvedés után. Időnként beszéltünk egymással telefonon, így azt tudtam, hogy többszöri, rosszul sikerült csípőprotézis-műtét után úgy döntött, tovább ne kísérletezzenek vele az orvosok; nem is ez lett a végzete.

Emlékező soraimat felesége kérésére teszem közzé itt a Kismotor-csoportban.
Temetése augusztus 19-én, délután 2 órakor lesz a Köztemetőben.

Ég veled Pista barátom, és őszinte részvétünk a családnak!

Tegnap este e-mail érkezett Varga Jani volt kollégámtól. A "Tárgyi emlékek" menüpont az ő munkája nyomán indult a Petőfi népe gyárunkkal foglalkozó írásainak felsorolásával. Most még egy cikket talált a 1974 nyarán megjelent számban, amit időrendbe illesztettem be. A bevezető mondat utáni link segítségével a digitalizált cikk is elolvasható: képet kaphatunk belőle a szocialista munkahely légköréről is.

Vaskúti György, 2021.07.03.

Az élet rendjét betartva két olyan munkatársunk haláláról kaptam hírt, akikre csak a legrégebbi Kismotorosok emlékeznek.

Tóth Kálmán jóképességű esztergályosként indult még a Kígyó utcában, később MEO-s és művezető lett a Dózsán, a forgácsolóban. Ott, a forgácsoló barakkja mögötti, korábban olajcentrifuga helyiségben volt a műszaki osztály 1967-ben; Kálmán gyakran megfordult nálunk. Közvetlen ember volt. Talán nem kegyeletsértés ha megemlítem, amikor előadta hogyan szokta a műsor végén kikapcsolni a tévékészüléket, hogy az asszony ne ébredjen fel... Emlékezetem szerint a Szegedi útra költözés előtt hagyta el a gyárat, és hazament Nagybaracskára.

Szombatiné Debreceni Erika közreműködésével kiderült, hogy rossz az emlékezetem: Tóth Kálmán a forgácsoló főművezetőjeként még néhány évig dolgozott a Szegedi úton. (2022.03.14.)

Kövesi Sándor Nemes Tibi bácsi után lett személyzeti vezető. Őrá csak a Szegedi útról emlékszem, leginkább nagyon halk, mondhatni suttogó beszédére. Sokáig nem lehetett Kismotoros: a Vas- és Fémipari KTSz vezetője lett, nem is találkoztam vele többet.

Nyugodjanak békében!

Vaskúti György, 2021.06.19.

Mindig nagy örömömre szolgál, ha egy régi Kismotoros – akivel annak idején nem is kerültem kapcsolatba – e-mailben megkeres a honlapra rátalálva. Így történt fél évvel ezelőtt is: Gál István – valószínűleg kevesen ismerik az olvasók közül, mivel csak egy évig dolgozott a TMK-ban – írását kivonatosan közlöm az alábbiakban.

1973-ban voltam először a gyárban, akkor még szakközépiskolásként nyári gyakorlaton a TMK-ban, majd a következő évben ismét. Utána 1974 szeptemberétől ipari tanuló voltam, s két év múlva végeztem géplakatosként (tanuló éveimet, szintén a Kismotorban töltöttem, a Dózsa György úti gyár tanműhelyében és végzősként a TMK műhelyben). Végzés után még egy évet dolgoztam ott (1977. június 17-ig), Hangyási Laci bácsi keze alatt, sok-sok kedves munkatárs között.
- Varga Ferenc, Szabó Dezső, ? Mihály esztergályosok, Makk Árpád marós, Varga Frici, Marxer Hanzi, a sógora Jaksi bácsi, Bácskai Jani, Mészáros Pali bá, Molnár János, Galambos Gyula, Dancsó Jani szerszámgép szerelőkkel dolgoztam együtt (Dancsó Jani pont akkor szenvedett halálos motorbalesetet 1979 nyarán, amikor én nősültem). Még sokan mások is a munkatársaim voltak, kikre szívesen emlékezem. A TMK lakatos és hegesztő műhelyből emlékszem, egy nem túl magas hegesztőre, Lajos volt a keresztneve, csodákat művelt a szakmájában. Közben újabb nevek ugranak be, Wéber Marci, Kárpáti Lajos (Szenyor – azért merem ezt leírni, mert gyerekkoromtól ismertem, s azt hiszem nem haragudna érte), az asztalos műhelyben Trapl bácsi. A nevét nem tudom, mi csak Mami-nak neveztük, ő hozta reggel a büféből a reggelinket.

...

 Amikor az előző levelet írtam, beugrott egy pillanatra a Gyalus név, de nem tudtam kihez kapcsolni. Igazán sajnálom Misit! Egy végtelenül szerény és becsületes ember volt (én ilyennek ismertem meg), ugyanakkor az is biztos, hogy jó szakember volt! Persze a TMK mindig is a legjobbakat válogatta be a szakemberei közé, s itt magamra nem gondolok, hiszen én még csak belekezdtem egy tanulási folyamatba, melynek nyomán, remélhetően én is közéjük tartozhattam volna. Az élet viszont mást tervezett velem, ezért hagytam el a gyárat, s kollégáimat, kik mind a mai napig, kedves emlékként élnek bennem. Jó tanítóim voltak, mind emberségben, mind szakmailag!

Megint, hogy ezek a sorokat írtam feléledtek az emlékeim, s gondolatban végigsétáltam a gyáron. Éreztem azt a feledhetetlen, a gépek és a megmunkálás hőjétől párolgó olaj szagát is! Csuda jó hely volt, s nem csak a korom előrehaladtával érzem így, hanem régebben is ezt gondoltam.
De jó ezekre emlékezni!

István elküldte a géplakatos tanulók 1975-ös digitalizált fényképét, ami erre a linkre kattintva tekinthető meg.

Vaskúti György, 2021.05.09.

Csak a dokumentálás céljából említem, hogy a menü utolsó tételét, Kiss Pista fényképalbumának elérését megszüntetem. A Kismotorosokat bemutató gyüjteményt 6-8 éve tette föl Pufi egy nyilvános, ingyenes oldalra, amit már 1-2 éve nem tudok elérni. Mivel ő a tavalyi évben meghalt, a helyzetet már nem tudom tisztázni, ezért a sehova nem vezető linket nincs értelme megtartani.

Vaskúti György, 2021.03.21.

Szokásomhoz híven megemlékezek a 2020. esztendőben elhunyt Kismotorosokról, már akikről tudomást szereztem.
Mindjárt januárban halt meg a legidősebbek egyike, Koller János villanyszerelő, aki még a Fémipariban kezdte, de a Szegedi útra is kikerült. Május volt a fekete hónap: ekkor hárman is meghaltak. Engem személy szerint is nagy veszteség ért, mivel legjobb barátaim egyike, Gyalus Misi is eltávozott az élők sorából, hosszas betegeskedés után.

Vaskúti György, 2021.02.21.

NDK ciklus – Horváth Sándor

A mai visszaemlékezést ab urbe condita kezdem: a Bajai Fémipari- és Javító vállalat 1964. január 1-jével csatlakozott a Kismotor- és Gépgyár országos szintű nagyvállalathoz. A budafoki valamikori Csonka János gépgyár utódja az 1. sz. gyár belsőégésű motorokat, aggregátorokat gyártott. A rákospalotai volt Járműfelszerelések gyára lett a 2. sz. gyár, az angyalföldi kompresszorgyár a 4. gyáregység, mi pedig Baján az 5. sz. gyáregység. (A '70-es évek végén, Mezőkövesden ún, zöldmezős beruházásként létesült egység lett a 3-as). A jelen esetben a 2-es az érdekes, ugyanis a csatlakozás után gyártmányaik egy részét nekünk adták át, nevezetesen a hazai és NDK vagongyárak részére készülő vasúti vereteket. Ezek a személykocsikhoz szükséges hamutartók, hulladékgyűjtők, fogasok, különböző fogantyúk, kilincsek stb. voltak, amik polírozott kivitelben készültek; a német minőségellenőrök havonta jöttek átvételre, és bizony elég szigorúak voltak.

Korábban már tettem említést, hogy a sors szeszélye folytán miként lettem ennek a gyártmánycsaládnak a technológusa. A gyártás négy fázisra osztható:
1. Az AlMg₃Si₄ anyagú könnyűfémöntvényeket a 4. gyes öntödéje készítette
2. Az öntvények további gépi és kézi megmunkálása, valamint a szerelés a forgácsolóban és a csiszoló lakatosban történt. A '70-es évek végén áttértünk a ciklusszervezetre, ami azt jelentette, hogy a szükséges marógépek egy helyre és egy irányítás alá kerültek NDK ciklus néven.
3. A méretileg kész termékek látszó felületeinek polírozását, fényezését a csiszolóműhely végezte
4. Egyes termékek eloxált kivitelben (is) készültek a galvánműhelyben.

Ennyi ismeretterjesztő bevezetés után rátérek a lényegre: november 19-én 77 éves korában elhunyt Horváth Sándor, a csiszoló lakatos egykori dolgozója, a műhely négy mérvadó – ha nem lenne esetleg pejoratív kicsengése úgy is mondhatnám: hangadó – lakatosának egyike; ha bármilyen minőségi- vagy normaidő probléma adódott, akkor szóvá tették. A másik három személy: Gáti János, Kernya János és Török Károly, mindannyian nagyjából azonos korúak voltak. A szomorú sor művezetőjük, Torgyik Mihály 1997-es halálával kezdődik, akit 2009-ben Kernya Jani követett, bár ötük közül talán ő volt a legfiatalabb. Török Karcsi Rókus-temető beli búcsuztatásán pontosan 6 évvel ezelőtt tucatnyi Kismotoros vett részt; Gáti Jani csak szűk négy évvel élte túl. És most Horváth Sanyi zárja a sort:

Nyugodjon békében!

Vaskúti György, 2020.11.28.

Úgy gondolom, hogy a gyárban sokan ismerték a szocialista szóhasználatban törzsgárdatag házaspárt, Iszkeitz Józsefet és nejét, Kató nénit. Józsi bácsi szakmáját tekintve szabó volt, de felesége a jobb kereset reményében 1967-ben odahívta a gyárba, ahol már negyedik éve dolgozott, sőt Márta lányuk is 1966 óta. Nyugdíjazásáig, 1983-ig több beosztást végigjárva a készáruraktár vezetője volt. Kató nénit a '70-es évek második felében a technológia II. emeleti, buszmegállóra néző ablakaiból gyakran láttuk, amint a helyi buszra várt; külön bérletet váltott számára a gyár, mivel naponta akár többször is be kellett mennie a városba különböző dolgokat intézni. Azt csak most tudtam meg a lányától, hogy nyugdíjasként még jó másfél évig dolgozott, mint telefonközpontos.

Nem írtam volna róluk, ha lányuktól meg nem tudom azt a meghökkentő és bizonyára ritka dolgot, hogy négy év különbséggel ugyanazon a napon, május 19-én távoztak az élők sorából 56 évnyi együttélést követően; nyugodjanak békében, és ezeket a sorokat olvasva gondoljunk rájuk szeretettel.

Vaskúti György, 2020.11.12.

Volt egyszer egy szerszámműhely...

Azt hiszem érthető, hogy huszonkilenc és fél év munkaviszony után gyakran, sőt egyre gyakrabban álmodom a gyárról. Így volt ez az elmúlt éjszaka is, de most félálomban és még ébredés után is folytatódott a történet. Az álom végén lelki szemeim előtt olyan határozottan állt a szerszámkészítő Nemes Jóska 30-40 éves kori fizimiskája, hogy akár pontos személyleírást is adhattam volna róla.

Annak idején a technológusoknál - de gondolom más ügyintézői munkakörökben is - negyedévenként volt ún. célprémium vagy prémiumfeladat, ami konkrét vagy kevésbé konkrét munka elvégzése után járó pénz kifizetésével járt; emlékezetem szerint a feladat nagyságától függően 3-500, maximum 1000 forintot jelentett. Az 1970-'80-as évek fordulóján új gyártmányként jelent meg az Ikarusz lemezhamutartó, amit autóbuszokba szereltek be. (Akkoriban a távolsági autóbuszokon lehetett dohányozni!) Ez a látszó felületen polírozott és krómozott kivitelű volt, és ebből kifolyólag én, mint csiszolótechnológus lettem a gyártmánygazda; az alkatrészek 0,5-0,7 mm vastag lemezből préseléssel készültek, így legjobb barátommal, Bolvári Lajos préstechnológussal közösen kaptuk a gyártmánybevezetés feladatát, célmunkában. Amikor elérkezett a szerszámpróbák ideje, úgy alakult, hogy délután is bent kellett maradnom, ha technológiai döntést kellene hozni. Valamilyen szerszámmódosítás ügyében a szerszámműhelyben voltam Nemes Jóskával, aki megtermett, erős ember volt, olyannyira, hogy 10-12 mm átmérőjű csigafúróval úgy dolgozott az asztali fúrógépen, hogy jól láthatóan meghajlott a szintén 12 mm átmérőjű előtolókar.

Az 1960-as évek végén a Dózsa György úton gyakran megfordultam a szerszámműhelyben, így azután jó haverságba kerültem a hozzám hasonló korú Bíró Imrével, Márfai Gabival, Takács Lajossal, a néhány évvel idősebb Perlaki Árpival és a csoportvezető Horváth Gyurival; közülük Imre és Gabi már jó 10 éve meghaltak.

Időben visszafelé haladva tíz évvel ezelőtt leírtam már a vállalattal való megismerkedésem első esetét, most a másodikra kerítek sort. Második osztályba jártam a szegedi gépipari technikumban, és a téli szünetben jó atyám úgy gondolta, hogy hasznomra válik, ha otthonülés helyett ismerkedek a gyári világgal. Vaskútról a bő hat kilométerre levő Kígyó utcába kerékpárral mentünk, reggel hatra. Emlékszem, egy alkalommal nagy hó esett, és az első autóbusz nyomán próbáltunk eljutni Bajára. Amikor száz méter alatt háromszor is elcsúsztam, édesapám megkönyörült rajtam, mondván: "Na jó, menj inkább haza!" Egyébként a szerszámműhelybe protezsált be. Akkor a bátaszéki Budimácz István volt a csoportvezető, a legidősebb szerszámos Szendrődi Józsi bácsi - később présbeállító koromban az általa készített OS1 szűrő zárt lamellájának kivágó szerszámával is dolgoztam. Máig jól emlékszem, amikor fiatal szerszámkészítőknek mondta, mikor azok gépi megmunkálásért sóhajtoztak: "Mit akartok, ti még nem is reszeltetek!" A műhely köszörűse volt Kormos Jezdimir, talán örmény származású, az én szememben idős szaki; mindenkit nem sorolok fel, akikre emlékszem.

Mikor az emlékek sorában eddig értem, már kezdett pitymallani (megboldogult Hamvas Béla kollégánk kedvenc szavajárásával élve), ideje volt gondolataimban az újabb dolgokra is rátérni.
Hallottam olyan emberről, aki az ágy mellé készített papírt, ceruzát, hogyha megálmodja a lottószámokat, akkor föl tudja írni. Erről jutott eszembe a lakatos Babinecz Feri, aki állítólag tudományosan lottózott, többször volt hármas találata, de talán négyese is; minden esetre nem látszott rajta. A 64.162 típusú nagy fékkamrák tudora volt, amit a honvédség részére gyártottunk. Művezetője Németh Jóska, aki viszont nagy sakkozó volt. Ennek kapcsán leírom az informatika korabeli helyzetét.

A gyár első számítógépe a legendás C-64-es Commodore volt, ami a szervezésen, Túri Jóska és Tóth Laci felügyelete alatt állt. A második a műszaki osztályra került, utána az anyagkönyvelésre, GYGO-ra, értékesítésre; ez utóbbi helyeken már nem volt olyan szigorú előírás, mint az első két helyen. A műszaki osztályon én lettem a Műszaki-technológiai adatbázis (MTA) felelőse, később már kizárólagos munkakörrel, külön irodahelyiségben. A szobát az ún. falakattal kellett lepecsételni, a rendes kulcsot egy lemezdobozba tenni, azt is lepecsételni, és a portán leadni. Munkakezdéskor a pecsétek épségét ellenőriztük; talán egy alkalommal volt valami probléma, de az is csak vaklárma volt.
Szóval még csak egy gép volt a cégnél, de persze nem csak hivatalos programok voltak rajta, hanem egyebek mellett sakkprogram is. Német Jóska kérésére egyszer megszerveztem, hogy munkaidő után bent maradhassunk, és játszott a géppel 1-2 partit; az eredményre már nem emlékszem.

Vaskúti György, 2020.10.11.

Eltávozott gyárunk első - és nálam örökös - legfőbb szerszámszerkesztője:

Frey Nándor

1964. január 1-jével az addigi tanácsi vállalat a Kismotor- és Gépgyár 5. sz. gyáregysége lett, és ennek kapcsán néhány műszaki középvezető is Bajára jött Budapestről, igy többek között Karchesz József a TMK, Kovács Imre a forgácsoló üzemvezetője lett. Frey Nándor később, '67-ben érkezett, de a felkínált szerszámműhely vezetőséget nem vállalva lett az első szerszámszerkesztő. Mintha ma lenne, úgy emlékszem rá: a Dózsa Gyögy úti telepen, a jobb oldali második baraképületben volt a rajzasztala. Később azután 6-8 főre nőtt a szerkesztők és rajzolók száma, akiknek csoportvezetője lett "Batya", mert 40-50 éves korával ez a megtisztelő megszólítás ragadt rá. 1967-től 1976-ig dolgozott a gyárban, majd egy kitérő után visszaköltözött Pestre, ahol a 4. sz. gyáregységben a '80-as évek közepén egyszer még véletlenül találkoztam vele, valószínűleg már nyugdíjasként.

A második, digitális korszak 2011-ben kezdődött az IWIW-en, ahova a gyerekek, unokák kinőtt számítógépe segítségével regisztrált 85 éves fejjel. Később a Skype program használatával szorosabb kapcsolatba kerültünk: nála mindig be volt kapcsolva a gép. Ám eljött az idő, amikor már nem válaszolhatott az írásban feltett kérdésemre...

Batya nagyon szerette Baját. Még az is megfordult a fejében, hogy a pesti szülői házat otthagyva egy itteni öregotthonba költözzön. Amikor megtudta, hogy Kismotoros találkozót szerveznek, örömmel jött, busszal, és 91 évesen gyalog sétált alvégre, a találkozó helyszínére. Ekkor találkoztam vele utoljára - a fenti kép is akkor készült -, bár úgy tudom, hogy ő a későbbieken is részt vett, ahol én már nem voltam jelen.

2020. május 2-án volt 94 éves; lehetséges, hogy a legidősebb Kismotoros hagyott itt bennünket egy hónappal ezelőtt:

Isten nyugosztalja, nem felejtjük!

Vaskúti György, 2020.09.29.

Most nagyon fürge voltam a blog elmúlt évre történő visszatekintésével: az év első napján összeírtam azok neveit, akiknek a halála tudomásomra jutott. A tizenöt volt munkatársat kettő kivételével jól ismertem, sőt sajnálatos módon egy rokonom is van közöttük. Egyikük temetése holnapután lesz.

Vaskúti György, 2020.01.01.

A régi történésekre gondolva első sorban a közvetlen kollégák jutnak az ember eszébe; így került szóba az elmúlt napokban is Tasnády Iván. Becsületes, csendes ember volt, egyike a '70-es évek technológusainak. Azt többen tudták, hogy idős korára hajléktalanná vált, de hogy mi lett a sorsa, azt a mai nap sikerült kinyomoznom. A madarasi Idősek Otthonába került, és ott is halt meg 5 évvel ezelőtt, amint a kedves gondozótól telefonon megtudtam.

Tegnap kíváncsiságból beírtam az Internetes keresőbe a nevét. Mit tesz Isten, az első oldalon az a fénykép jelent meg róla, amit 1971 novemberében egy kommunista szombaton készítettem a brigádunkról, melynek ő is tagja volt; bal oldalon látható a kép.

Én megnyugodtam, Te is nyugodj békében!

Vaskúti György, 2019.12.25.

A vaskúti származású Czorn Ferenc sajnos már nincs közöttünk, de lánya példaszerűen őrzi az édesapjára vonatkozó emlékeket, így két fényképpel is gazdagodhatott fényképtárunk, amit ide kattintva tekinthet meg az érdeklődő.

Vaskúti György, 2019.11.15.

Kedves Kismotor és Gépgyár bajai dolgozói!
Fájó szívvel tudatom, hogy Hegyi Ferenc, nyugdíjazásáig volt csiszolós dolgozójuk, a mai nap eltávozott közülünk. Hosszú boldog életet élt felesége, gyermekei, unokái, dédunokái és ükunokája körében.
Emlékét megőrizzük szívünkben !

A fenti sorokat Hegyi Hajnalka írta tegnap a Facebook-on; vagyok annyira elfogult, hogy áthozzam a sokkal kisebb látogatottságú gyári honlapra is, annál inkább, mivel 1971-ben az új Szegedi úti csiszolóműhelyben készítettem egy fényképsorozatot; a halálhír mellett megjelent munkakép Feri bácsit ábrázolja.
Ha a temetéséről közelebbit sikerül megtudni, akkor a szokásos módon közzéteszem.

Nyugodjon békében!

Vaskúti György, 2019.10.05.

Vaskúton évtizedes hagyomány a Szent Mihály napi Fogadjisteni búcsú, amit a Bukovinából elszármazott székelyek utódai rendeznek. Ennek rendszeres résztvevője Túri József, időnként György József (egy korábbi alkalommal készült fénykép lentebb látható is róluk). Ám az idén nagy meglepetésemre találkoztam a Fehérváry házaspárral, akiket 25 éve, a Kismotor megszünése óta nem láttam. Kiderült, hogy Panni szülei a bukovinai Istensegíts faluból származnak.

Vaskúti György, 2019.10.04.

125 éves a szegedi Déri Miksa gépipari technikum

A középfokú gépész szakképzés tekintetében Baja inkább Pécs vonzáskörzetébe tartozik, így gyárunkban nem sok Szegeden végzett technikusról tudok: Szedő István (üzemvezető, műszaki ov., igazgató), Tósaki István (technológus majd műszaki ov.), valamint Sárosi Józsefné, Balogh István, Vaskúti György technológusok és Vaszkó Mihály MEO; a három fiú az 1964-ben végzett évfolyamba járt. A szegedi technikum jubileuma alkalmából az igazgatónő kérte az 50 és több éves osztálytalálkozók szervezőit, hogy lehetőleg március 29-re, az iskola ünnepségének időpontjára időzítsék az eseményt. A színvonalas és érdekes rendezvényen kitüntetett figyelemben volt részünk; a 70 éve, 1949-ben végzettek közül hárman küldtek levelet, a többi évfolyamból megjelentek, akik tudtak.

Ezt a visszaemlékezést azért teszem, hogy megemlékezzek évfolyamtársamról, Balogh Pistáról, akivel a sorkatonai szolgálat letelte után, 1966 novemberében együtt kerültünk a technológiai csoporthoz. Először úgy volt, hogy én leszek az üzemanyagszűrő gyártmánycsalád gazdája, de miközben "házasságkötési szabadságon" voltam, Pista lett az, én csiszolótechnológus lettem. Pista 1966 és 1968 között dolgozott a Dózsán, talán az öregek közül emlékszik rá valaki. A fentebb említett találkozón tudtam meg egyik volt osztálytársától, hogy már régen meghalt...

Vaskúti György, 2019.04.03.

Amikor Baján járok, és utam valamelyik temetkezési vállalat előtt visz el, természetesen megnézem a gyászjelentéseket. Március 18-án is így történt: meglepődve olvastam, hogy éppen akkor kezdődik Cserni Csaba temetése. Csabával egykorúak vagyunk, 1964-ben végeztük el a középiskolát, és egyszerre kezdtünk dolgozni a Kismotorban; ő diszpécserként, én présbeállítóként a Dózsa György úti telepen. Közelebbi kapcsolatba is kerültünk, egy alkalommal a lakásukon is jártam, így talán érthető, hogy külön megemlékezek róla. Mindössze 1970-ig dolgozott a gyárban, de Baján sokan ismerték.

Nyugodj békében barátom!

Vaskúti György, 2019.03.28.

Ahogy öregszem, úgy egyre lassabban mennek a dolgaim; bár sose voltam egy rohanó fajta, de talán az a fontosabb, hogy még mennek... Az új, 2019-es év első bejegyzését szokás szerint szomorú visszatekintéssel kezdeném: az eltelt esztendőben tizenegy volt munkatársunk költözött el ebből a világból, akiről tudomást szereztem. Szerencsére vannak néhányan, akik értesítenek a szomorú eseményekről, ezúton is köszönöm nekik!

Azért jó látni, hogy egy-egy temetésre 10-15 Kismotoros is eljön megadni a végtisztességet... A fenti neveket olvasva ki-ki szánjon rá egy kis időt a visszaemlékezésre: a csöndes Jenei Laci amatőr festő volt; Gáti Jani a szigorú lakatos; Horváth Misi rövid ideig dolgozott a szerszámműhelyben még a Dózsán; Nincsics Zsuzsival jó néhány évet töltöttünk el a Műszaki osztályon, kislányként jött a gyárba, jó barátnők voltak Pestality Marival; Striegl Jani volt a Csanádról bejáró technológus...

Node egy örömteli eseményről is tudok hírt adni. Hiezl József, a DÁV volt vezérigazgatója a Türr István múzeummal karöltve az Interneten megjelentette Baja ipartörténetét, amely írásom idején hat üzemről ad áttekintést, köztük a Kismotor- és Gépgyár bajai gyáráról is: ajánlom minden bajai lokálpatrióta figyelmébe (a honlapom menüjébe is felvettem).

Vaskúti György, 2019.02.09.

Az idő múlásával a visszaemlékezések fogynak, és az élet rendje szerint a volt Kismotorosok is, de most mégis az előbbiekről tudok írni néhány mondatot.

Vida Pista régi barátom az elmúlt években többször is ígérte telefonon, hogy felkeres, és elhoz néhány fényképet. Torgyik Mihállyal együtt a gyári fotólabor - vajon hányan tudják, hogy ilyen is létezett, az irodaépület kantin felöli lépcsőháza melletti kis beugró egyik helyiségében - gazdáiként az üzemi rendezvények megörökítői voltak. Néhány napja Kis Pistán keresztül jutott el hozzám 27 fényképének digitális másolata, amelyek erre a linkre kattintva megtekinthetők.
Nekem a legkedvesebb kép - ezért is tettem legelőre - az elődcég, a Kígyó utcai Fémipari és Javító Vállalat armatúra készítő brigádjának az 1950/60-as évtizedek fordulóján készült csoportképe; a brigád egy dunaparti kirándulásán készült két további jellegzetes amatőrfotón látható személyek közül vajon kiket lehetne azonosítani? A képek egyébként Dujmovics Lukácsné (a magyarosított nevű Déri László édesanyja) hagyatékából kerültek elő.

Néhány kép visszaidézi a gyári ebédlőben rendezett ünnepségek hangulatát: ki ne emlékezne arra, hogy amíg az első széksorok üresen tátongtak, addig sokan álldogáltak az ajtón belül, még többen kívül...

Vaskúti György, 2018.09.10.

Vaskúti György, 2018.05.02.

Budai Gáborral, aki sok éven át dolgozott a gyárunkban lakatos, majd diszpécser beosztásokban tavaly ősszel találkoztam a bajai kórház neurológiai osztályán: egy kórterembe vitt a sorsunk. A régi időkről beszélgetve szóba került, hogy miniszteri kitüntetése folytán fényképpel illusztrálva kikerült a szegedi úti portaépület folyosóján elhelyezett faliújságra, "Akikre büszkék lehetünk" címmel. Természetesen megkértem, hogy alkalom adtán hozza el a dokumentumot, hogy a honlapra is felkerülhessen: ez a napokban meg is történt. A kitüntetés a Tárgyi emlékek menüpontban található meg, de erre a linkre kattintva közvetlenül oda jutunk.

Vaskúti György, 2018.04.19.

Az év első tudomásomra jutott Kismotoros halottja S. Nagy Józsefné, Dózsás műhelyirnok, aki 24 éven keresztül dolgozott a gyárban. Róla azért is illő megemlékeznem, mert sváb családból származó vaskúti lány volt; a fiútestvére az általános iskolában osztálytársam is volt. Utoljára a bajai Rókus temetőben találkoztunk, talán Hunyadi Pista temetésén. Haláláról utólag szereztem tudomást a Bácskai napló anyakönyvi rovatából, így sem a halál pontos idejét, sem a temetés körülményeit nem ismerem. Négy és fél évvel élte túl férjét, aki a csiszolóműhely művezetője volt.

NYUGODJON BÉKÉBEN!

Vaskúti György, 2018.02.27.

Először is január 7-e lévén minden volt Kismotorosnak és honlap látogatónak kívánok az új évben nagyon jó egészséget!

Kis baleset történt velem szeptember elején, de attól függetlenül folyamatosan terveztem a szaporodó Kismotoros információk honlapra vitelét: erre a legalkalmasabb határidő pl. az év vége. El is készültem vele, azonban a technika ördöge közbeszólt, így csak tegnapelőtt frissült a honlapunk. (Aki esetleg az új év első hetében meg szerette volna nézni, attól elnézést kérek, hogy a munkakörök nem működtek.)

Az elmúlt két és fél év újdonságaiból két dolgot emelnék ki. Először is a gyári dolgozók névsora 1601-ről 1640-re bővült. Ezek között olyanok is voltak, hogy a kétszeri kórházi bentfekvésem alatt a kórteremben egy-egy olyan személlyel ismerkedtem meg, akik a Kismotorban is dolgoztak, de annak idején nem kerültem velük kapcsolatba. Azután nagy meglepetés ért, amikor kiderült: Scheibl Tamásné, mindenki Inci nénije hiányzik a névsorból, pedig a hetvenes években közismert volt nemcsak a szereldében, de a gyárban általában is; sajnos, amint a fiától megtudtam, már nincs az élők sorában. Végül Varga Jani barátom kutatómunkája nyomán hat olyan név került elő a Petőfi népe 1965-1987 között megjelent számaiból, akikre korábban nem gondoltunk.

A másik egy szomorú statisztikai adat: a tudomásomra jutott kilenc 2017-ben elhunyt társunkkal immár 397-en nincsenek közöttünk.

Vaskúti György, 2018.01.07.

Még nyár elején kaptam két képet a programos Szabó Lajostól, de nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Miután néhány nappal ezelőtt ezt jeleztem neki, a tettek mezejére lépett, és azon túl, hogy az egyikről majdnem teljes leírást adott, telefonbeszélgetést is szervezett Kovács Zolival. Ugyanis az egyik kép a Kismotor kézilabda csapatáról készült, amikor 1970-ben az NBII-be jutásért Tatán edzőtáborban voltak. Zolitól - aki a csapat egyik tagja volt - azt is megtudtam, hogy előtte egy évig már játszottak az NBII-ben! Az köztudott volt annak idején, hogy a gyárban vannak ún. sportállások, de hogy országos szintet is elért a csapat, arról én csak most szereztem tudomást. A képet a Fényképek között lehet megtalálni, de erre a linkre kattintva is megtekinthető a teljes névsorral, amiben csupán kettő nem Kismotoros személy található.

Vaskúti György, 2017.12.17.

Elgondolkoztam azon, hogy a tőlem fiatalabb generáció szerencsére nem csak a Youtube-ot nézegeti az Interneten, hanem a Kismotoros honlapot is, de nem csak hogy megtalálja, hanem néhány keresetlen szóval ír is nekem, ahogy a napokban is történt.

Talán ez az első eset itt, hogy vállalatunk központjának egyik vezetője kerül szóba, Márkus Imre; idézem fia sorait.
Édesapámnak a Kismotor volt az élete! /első és egyben utolsó munkahelye/
Jó 30 éve én is dolgoztam 2 évet a központi Meóban Budapesten.
Szeretnék egy sajnálatos adatot megosztani Önökkel! Édesapám Márkus Imre 2010. május 20-án elhunyt. 76 éves volt. Életének utolsó 16 évét Nagylókon töltötte. Temetésére Budapesten a Farkasréti temetőben került sor. A volt Központból, több egykori kolléga tiszteletét tette.

Vaskúti György, 2017.11.20.

Varga Jani barátunk töretlen lelkesedéssel böngészi a Petőfi népe digitalizált változatát, és küldi el nekem folyamatosan a találmányait: ezek száma már meghaladja a két tucatot, és még nem ért a végére. A ma honlapra került változatról azért emlékezem meg itt, mert az egyik cikkben két oldalon ismertetik a gyár első tíz évének történetét képekkel illusztrálva (szerintem érdemes elolvasni), a másikban pedig viszontláthatjuk a gyár előtt hajdan állt vörös színű modern felfogású szobor képét.

Vaskúti György, 2017.05.23.

Kismotoros találkozó 2017. április 29.

A találkozón általam készített összes felvétel a fenti képre kattintva tekinthető meg.

Vaskúti György, 2017. 05. 07.

Pontosan három hónappal ezelőtt írtam itt az év első Kismotoros halottjáról, Vancsura Jánosról, és most ismét szomorú hír adott a kezembe billentyűzetet: a héten eltávozott az élők sorából Sörös László. Nem tudom, hogy akik e sorokat olvassák, azok közül hányan ismerték ezt a közvetlen, jó szakembert, mivel régen, 1962-től 1969-ig dolgozott a gyárban: itt volt ipari tanuló, majd felszabadulva esztergályos. A Szegedi útra már nem került ki, a kor lehetőségeit megragadva önálló vállalkozásba fogott. Én később is többször találkoztam vele, és mindig váltottunk néhány szót, sajnos legtöbbször az egészség hiányáról. Azért is méltányos külön emlékeznünk rá, mert a Kismotor bezárása után több szakemberünknek adott munkát az alvégi, Wesselényi utcai korszerűnek mondható üzemében.

Vaskúti György, 2017.04.23.

Ma jó napom van, amit Kiss Pistának - alias Pufinak - köszönhetek. Tavaly áprilisban meglátogatott egy pen drájvval, amin egy kazal kép volt. Igaz, ezek zöme bajai vagy egyéb Kismotorhoz lazán kapcsolódó volt, de most úgy érzem magam, mint a bélyeggyűjtő, aki több albumot megvesz egyetlen ritka bélyeg miatt. Mivel nem számítottam a honlapomba illő képre, ezért csak ma nézegettem át őket, és találtam egyet, amit soha nem láttam, létezéséről nem tudtam. Az itt látható képet véleményem szerint az 1960-as évek végén a Dózsán, a második baraképületben készíthette egy hivatásos fotós az OS1 szűrő szerelő (rakó) lányokról. A raszteres jelleg arra utal, hogy újságban, de nagy méretben jelenhetett meg. A kép előterében egy duószűrő és egy MAN olajhűtő is látható.

Itt ragadom meg az alkalmat egy kis műszaki visszatekintésre, magyarázatra.
A gyártmányok rajzszámozása az 1960-as évek végén változott meg vállalati szinten. Addig a termékeket betű plusz szám jelölte, így a jelen esetünkben az olajszűrésre használatos résszűrőnek OS1 volt a termékjele, ahol az O betű az olaj, az S betű a szűrő szavak első betűje, végül az 1-es szám egy síma sorszám volt. A dolog érdekessége, hogy még a műszaki szakemberek is OSI-t mondtak, azaz az 1-es számot a könnyebben kimondható I betűvel helyettesítették. Ez a szóhasználat akkor is megmaradt, amikor áttértünk az 5 számjegyből (plusz alkatrész szintig menően további 4 számjegy) álló termékjelzésre. Ennek első jegye egy fő-fő termékcsoport szám, a második jegye megkülönböztető termékszám volt, amit hivatalosan egy pont választott el a követő 3 számból álló, lényegében sorszám jellegű, nem folyamatos csoporttól. Idestova harminc év távlatában már a saját gyártmányaim rajzszámában is kissé bizonytalan vagyok, de a fékkamrák rajzszáma 64.003 (24 négyzetcollos), 64.004 (20 négyzetcollos), 64.011, 64.021 stb. volt. Az első kettő újabb konstrukciójú pántos fékkamra, míg a példában szereplő további kettőt az öreg motorosok régi rajzszámán ZL fékkamraként emlegették. Talán jól emlékszem, hogy az OS1 szűrő új száma 70.001 volt.

Vaskúti György, 2017.03.22.

Ahogy mondják: "Ha egy üzlet megindul... Egy nap alatt beszerkesztettem azokat a képeket, amik pár éve vártak a sorukra, és most, akit érdekel, megnézheti.

Vaskúti György, 2017.03.21.

Ma az eddigi állóvízhez képest nagy dolog történt: Varga Jani barátom Internetes kutatása nyomán a menübe egy új választási lehetőség került be. A régóta tervezett Tárgyi emlékek és dokumentumok első lépcsőjeként a Petőfi népében a gyárról megjelent közlemények témáját és az oda vezető linkeket olvashatják az érdeklődők. Remélem, hogy a folytatásra is hamarosan sor kerül, de annak örülnék a legjobban, ha ennek kapcsán új dolgok kerülnének elő és jutnának el hozzám, amit előre is hálásan köszönök.

Vaskúti György, 2017.03.19.

Ahogy a bukovinai székelyekről is mondják: ilyen ember már nem születik, csak meghal, úgy igaz ez a Kismotorosokra is. Pénteken elbúcsúzhattunk az idei év első halottjától, Vancsura Jánostól, aki a műszaki fejlesztésen dolgozott. A várvavárt nyugdíjazás előtt nem sokkal tragikus hirtelenséggel ment el közülünk: az utólagos orvosi vizsgálat szerint vezetés közben rosszul lett, az útmenti árokba hajtott és a helyszínen meghalt. Nyugodjék békében!

Be kell vallanom, nem sokat lendítettem az utóbbi időben a honlap szekerén, de más okból keresgélve a régi negatívok között, megtaláltam és a honlapra is feltettem azt a néhány képet, amit a május elsejei felvonulás alkalmából, 1968-ban készítettem. Aki kíváncsi a fiatal technológusokra, vagy a szintén jóképű Rajnai Péter barátomra és Krupity Lacira, az ide kattintva megtekintheti őket.

Vaskúti György, 2017.01.23.

Már több éve tartjuk a kapcsolatot Frey Nándival Skype-on; ma azért csörögtem rá, mert nyugtalanított, hogy az utóbbi hetekben nem volt bejelentkezve. Most sikerült elcsípni, sőt "lencsevégre kapni"! Amint látható, a május havi 90. születésnapja ellenére jól tartja magát, szellemileg friss. Legnagyobb baja az, hogy Baja már nem a régi, ahogy a két héttel ezelőtti látogatásakor megtapasztalta.

Egyébként minden volt Kismotorosra szívesen emlékszik vissza, és üdvözletét küldi.

Vaskúti György, 2016.04.23.

Kismotoros találkozó 2016. január 30.

A találkozón általam készített összes felvétel a fenti képre kattintva tekinthető meg.

Vaskúti György, 2016. 01. 31.

Néhány nappal ezelőtt kérdésemre Katymári Lászlótól olyan érdekes információt kaptam, ami – érzésem szerint – sokakat érdekelhet. Idézem leírását:
A Kígyó utca 27. alatt régen a "Salamon Gépgyár" működött, a 29.szám alatt a Kinczler Gépüzem volt amely átnyúlott a Dimitrov - a mostani Szeremlei utcába. 1948-ban államosították, 1957-ben visszadták kifosztva, üresen. A területet sokáig a Csökkent Ktsz bérelte, autómosó volt. Az épületeket és a telket nagyapámék 1960-ban adták el. A rendszerváltás után családunk kárpótlást kapott. Nagyapám, aki egyébként kitűnő vasas szakember volt- az államosítás után a saját üzemében mint segédmunkást foglalkoztatták több évig.

Vaskúti György, 2016.01.07.

BÚÉK minden volt Kismotoros dolgozónak!

Mindig nagy örömmel tölt el, ha valaki a Kismotoros honlapot olvasva e-mailben megkeres, pláne, ha az illető még a gyári névsorból is hiányzik! Ezen kevesek egyike volt Stangl István, aki egy nap különbséggel három éve jelentkezett először. Azonban most is eszébe jutottam, mert pár nappal ezelőtt elküldte régi jóbarátai, a Stécz testvérpár fényképének digitális másolatát. Aki nem ismerné őket: mindhárman esztergályosként dolgoztak a gyárban 1963-tól. A kép a fénykép szekcióban nézhető meg. Pista már jó régen Pécsre költözött, és ott halt meg. János testvére még a '60-as évek közepén-végén Amerikába diszidált.

Szintén pár napja okozott nagy meglepetést Katymári Lászlónak, a Veres Pál Polgári Egyesület elnökének levele, aki még talán a Kígyó utcai vállalatnál dolgozott; az egyesületének Baja régi értékeit bemutató Internetes lapján szeretne megjelentetni dokumentumokat a gyárról, és ehhez kérte a hozzájárulásomat.

Vaskúti György, 2016.01.02.

Jó hónapja kísérte utolsó útjára Markos Józsefet a gyászmenet, köztük egy maroknyi Kismotorossal. Kratzer Sanyi kolégánk nem tudott jelen lenni a temetésen, de amint hazaérkezett külföldről, megérdeklődte tőlem a sír körülbelüli helyét, és hogy minden kétkedésem ellenére meg is találta, azt fényképekkel bizonyította. Közülük egyet - bár rajta a kedvezőtlen fényviszonyok miatt Jóska neve nem olvasható (1941-ben született) - közzé teszek. Akikkel beszéltem róla, mindenkinek első mondata így szólt: végtelenül rendes ember volt!

Vaskúti György, 2015.10.27.

Egy év és két hónap telt el azóta, hogy a füzetbe gyűjtögetett újabb adatokat a honlapra feltegyem. A még általam nem ismert információk fogynak, de mégis kilenc volt munkatársunk nevével bővülhetett a névsor, amely jelen pillanatban 1601 főt számlál. Sajnos az élet kegyetlen, elkerülhetetlen törvénye szerint kilencnél több név mellett jelent meg az "Elhunyt" megjegyzés: jelen pillanatban 360-an vannak, de ugyanennyi lehet azok száma, akiknek a haláláról nem értesültem.

Emlékezzünk rájuk is, a gyárunkra is...

Vaskúti György, 2015.05.16.

Ahogy itt olvasható elég sok bejegyzésemben: a volt Kismotorosok egyre fogyatkoznak. Számomra viszont az a megnyugtató, hogy a ma már középkorú utódok nemcsak szüleikre emlékeznek, hanem arra is, hogy azok a Kismotorban dolgoztak. Egy Facebookos fénykép kapcsán – amelyen a Kismotor és a Ganz kispályás focicsapata látható egy 1972-es mérkőzés előtt – ismerkedtem meg egy fiatalemberrel, a néhai Kovács Antalné (Simon Jani bácsi titkárnője volt a Dózsán) egyik fiával. Fiai, a ma Moszkvában élő és nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó Kovács Attila, valamint a fiatalabb, jelenleg Pécsett élő és a médiában dolgozó Kovács Zoltán. Ő a következőkről számolt be nekem.

A bátyám (Kovács Attila) és én is diákként a nyári szünetben (1972-1976 között) dolgozott ott 1-1 hónapokat. Én többet, 1981-1984 között tanultam a Bajai Tanítóképző Főiskolán. Akkor - diákszerződéssel - hosszú ideig minden második szombaton, meg olykor vasárnap is kijártam a Szegedi úti gyáregységbe és ott segédmunkát végeztem.

Nem lehetetlen, hogy valaki még emlékszik is rá...

Vaskúti György, 2015.02.16.

Kicsit elmaradtam a beszámolókkal, így most egyszerre két szomorú eseményről kell megemlékeznem.

Október 7-én kísértük utolsó útjára Hunyadi Istvánt, gyárunk volt szakszervezeti titkárát, aki a Kismotor jogelődje elődjénél kezdte pályafutását 1956-ban, így a legrégebbi törzsgárdatag címmel büszkélkedhetett. A gyászolók között üdvözölhettük volt főmérnökünket, később igazgatónkat, Váradi Lajost is.

Beiszer Mihály szintén a Kismotor megalakulása előtt kezdett dolgozni a Kígyó utcában, amikor még igazi kovácsműhelyre is szükség volt a vállalatnál. Vaskúti kovács dinasztiából származott; személyes kapcsolatom is volt vele amiatt, hogy édesapám az ő apjánál tanulta ki a kovács mesterséget még a '30-as-'40-es évek fordulóján. Egy éve készítettem róla fényképet egy községi rendezvényen, ami ebben a blogban, lejjebb tekinthető meg. Jól tartotta magát, gyakran találkoztam vele a falu utcáin sétálva, vagy éppen Bajára utazva. Sajnos temetésén nem tudtam részvétemet leróni, mivel el kellett utaznom aznap: NYUGODJON BÉKÉBEN!

Vaskúti György, 2014.11.02.

Kismotoros találkozó 2014. szeptember 26.

A találkozón általam készített összes felvétel a fenti képre kattintva tekinthető meg.

Vaskúti György, 2014.11.02.

Augusztus 28-án ismét temetésen találkozott kb. tizenöt Kismotoros, hogy utolsó útjára kísérje Hamvas Bélát, aki a '70-es években előbb mint MEO-s, később mint technológus dolgozott a gyárban: 68. életévének betöltése előtt ragadta el korunk betegsége, a rák.
Elsőként érkeztem, utánam Veres Sanyi és Kratzer Sanyi jöttek. Veres Sanyival szóba hoztuk, amikor kerek 50 évvel ezelőtt TMK-sként a Dózsa György úti szivattyút javítottuk; Kratzer Sanyi megkérdezte, hogy a csavar jobb- vagy balmenetes volt-e? Igen, a korunkbeliek sokkal jobban emlékeznek a régen történtekre, mint a tegnapra. A temetés után kisebb csoportokban sokáig beszélgettünk a régi dolgokról, és egy őszi Kismotoros találkozó megszervezése is felvetődött: remélhetőleg e helyen majd beszámolhatok róla...

A mellékelt fényképen 1971 novemberében egy kommunista szombaton végzett munka közben látható Hamvas Béla Pestality Máriával.

Vaskúti György, 2014. 09.02.

Banális szóval élve: ez a honlap nem jött volna létre az IWIW nélkül! Hat és fél évvel ezelőtt ott kerültem kapcsolatba sok volt Kismotorossal, akik a későbbiekben segítettek a honlapon található sok információ és fényképek összehordásában: köszönöm mindenkinek a legapróbb segítséget is. Bár aki iwiwes, annak e-mail címe is kell legyen, mégis egyszerűbb volt a kommunikáció ott.

Sajnos az IWIW június 30-ával megszűnt, így a továbbiakban a Kismotoros honlap e-mail címe (esetleg a privát e-mail címem) áll rendelkezésre a kapcsolat tartásához. Az is törvényszerű, hogy egyrészt létszámban is fogyogatunk, másrészt az érdeklődés, lelkesedés mértéke is csökken. Azért mégis meglepődtem, hogy a korábban legalább névleg létező 40 fős "társszerkesztőnek" küldött körlevélre alig fél tucat válasz érkezett. A honlap persze nem szűnik meg emiatt.

Vaskúti György, 2014.07.02.

Én nem szégyellem a gyengéimet: ahogy múlnak a napok, úgy egyre kevesebbet produkálok, noha a lelkesedés még valamennyire megvan bennem. Egy hónap híján egy éve annak, hogy elektronikus levelezésünk során sürgettem Cser Sándort, valamikori program csoportvezetőt, hogy küldje el mielőbb a megígért bemutatkozó írását, mivel frissítem a honlapot: meg is tette. Sajnos erre a frissítésre csak tegnap éjszaka került sor. Ez még a kisebbik baj! A nagyobb az, hogy csak az anyag rendezgetése során került elő az alábbi pár sora – aminek utolsó mondata igen tanulságos... Ezt igazán közzé lehetett volna tenni, ha el nem feledkezem róla. Node késő bánat, eb gondolat; most és ezután elolvashatja bárki, akár ismerte Sanyit személyesen, akár nem.

Én magam a gyár ösztöndíjasaként végeztem a miskolci egyetemen 1965-ben. A féléves gyakornoki idő letelte után 1965-1970 között a Termelési Osztály program csoportjának vezetőjeként dolgoztam. 1970-ben bizonyos, ma úgy mondanák humánpolitikai okokból kifolyólag ellenkezésem ellenére “előléptettek” Üzemfenntartási Osztályvezetőnek. Ez voltam 1970-1971 idején egy évig. Végül is e miatt jöttem el illetve azért mert nem kívántam asszisztálni az osztály állományának “magáncélú” rendszeres foglalkoztatásához.
A feleségem 1967-1971 között dolgozott a gyárban. Eleinte néhány hónapig értékesítőként a Hegyi Jóska osztályán, utána végig utókalkulátorként a Kovács Jóska osztályán. (2013. április 10.)

Cser Sándor illetve felesége 1-1 képen megtalálható a fényképek között.

Vaskúti György, 2014.03.07.

Jelen pillanatig két volt Kismotoros köszöntött Karácsony alkalmából. Bár nem kérték, de bizonyára nincs ellenükre, ha jókívánságukat továbbítom a honlapot nézegető volt munkatársak felé.

A képet ifjabb Tóth László (számítástechnikus), az alábbi Internetes címet Baróti Endréné (galván labor) küldte. Az utóbbi érdekessége, hogy a jól ismert Ave Mariát Karol Wojtyla, a későbbi Boldog II. János Pál pápa énekli 1976-ban, azaz pápává választása előtt. Hallgassátok szeretettel: Ave Maria

Vaskúti György, 2013.12.24.

Gyenge András, volt présműhelyi MEO-s küldte a képet, köszönöm neki.

Vaskúti György, 2013.11.25.

Meghalt S. Nagy József –

verseiben tovább él ESNAGY JÓZSEF!

Három hét múlva már hat éve lesz, hogy útjára bocsátottam a Kismotoros honlapot. Elejében több volt az ambíció és a kapacitás, így amikor összejöttem Jóska barátommal – én, mint csiszolótechnológus közvetlen munkakapcsolatban voltam vele, mint a műhely művezetőjével –, akkor megemlítettem neki, hogy a honlapot színesíthetnénk valamelyik versével; kifejezte kétségét, hogy találok-e olyat, amelyik illik egy alapvetően gépgyári témájú helyre. De nem sokára egy borítékot hozott a postás, benne négy dedikált verseskötetével, címlapján az Esnagy József művésznévvel. Sajnos a mai napig egy verse sem került a honlap olvasóinak nyilvánossága elé, aminek leginkább a lustaságom volt az oka.

Temetésének napján ismét átfutottam a vékonyka köteteket, és A szobrász eltévelyedése címűben találtam egy kis költeményt: műkritikusok privilégiuma, hogy megállapítsák és kinyilatkoztassák, saját magára gondolt-e, amikor papírra vetette e sorokat:

Proletárének

Úgy dolgoztam, ahogy apám mondta:
Becsületesen, szépen, pontosan.
De annyi bért nem fizettek soha,
Hogy ne kelljen élnem ily mocskosan.
Az odúmért adtam harminc évet,
Közben neveltem gyermeket, mulyát,
Míg asszonyom mellőlem kivénhedt,
És nem lett nőm. Én húztam a gyufát.

S bár kereshettem volna, kisbabám,
Lopósok közt magamnak jó helyet,
Talán nem hagyott volna itt a nyár
Kifosztva mezítelen éveket.
De szívemben volt annyi szeretet
Mindig, hogy tiszteljek másokat.
Közben lenyúlt magának rendeset
A főnök. Pénzt nem ismer mocskosat.

Barátom!

Csináltam magamból már ifjúként
Jó bolondot, bambát rendeset,
De nem álltam sorba én jó kegyért,
S nem nyaltam seggét soha senkinek!

Nyugodjál békében, Jóska!

Vaskúti György, 2013.11. 22.

Október 2-án, immár második alkalommal rendezi meg Vaskút község az Idősek világnapja alkalmából azt a rendezvényt, amelyre a falu legidősebb lakóit hívják meg, kis műsorral és ebéddel megtisztelve őket. (A legidősebb személy 98 éves, a legidősebb megjelent 95 éves pillanatnyilag, mindketten nők.)
A vaskúti születésű Beiszer Mihállyal elég gyakran szoktam találkozni; szerencsére jó egészségi állapotnak örvend. Aki nem ismerte volna, annak elmondom, hogy eredeti szakmája kovács (az apja, és talán annak az apja is kovács volt), de később lakatosként dolgozott Tóth Józsi bácsi vezetése alatt, még a Szegedi úton is. A fent említett rendezvényen kaptam lencsevégre.

Vaskúti György, 2013.10.05.

Közel fél éve nem történt olyan dolog, ami a gyárral kapcsolatos, és itt megemlíthettem volna. Mígnem egy hete a szokásos vaskúti székely búcsún összefutottam Túri Jóskával, aki kerek 25 évet húzott le a Kismotorban. Sajnos nem meglepő, hogy az utóbbi évek eseményeiről szólva mindketten a betegségeket voltunk kénytelenek részletezni. A csatolt fényképen Jóska kellemes társaságban, két székely menyecske között látható.

Vaskúti György, 2013.10.05.

Az eddigi témáktól eltérően most egy technikai változtatást említek meg itt. Nyolc olyan, kettős zöld kerettel megkülönböztetett kép van a honlapon, ahol a személyre mozgatva a kurzort Internet Explorer böngészőt használva a státuszsorban megjelent az illető neve. Ez a funkció a Firefox böngészőben nem működik, amit már régóta tudok, de a megoldást csak most sikerült megtalálni. Ezután ezeknél a képeknél a név közvetlenül a képen jelenik meg.

Az erre tévedőknek kellemes képnézegetést kívánok!

Vaskúti György, 2013.05.08.

A még élő Kismotorosok átlagéletkora 60-65 év: elég megdöbbentő! Az egyik legidősebb közülünk Frey Nándor, aki május 2-án töltötte be 87. évét. Skype-on köszöntöttem fel. Sajnos nem volt a legjobb kedvében, mert nem régen jött haza kórházból, de természetesen örült a gratulációnak. Ha valaki jól ismerte, és szeretne vele Skype-on kicsit társalogni, annak számára itt van a "hívójele": cigu1336. Esténként általában a gép mellett ül.

Vaskúti György, 2013.05.06.

Többször jeleztem már itt, hogy örömmel közzétenném bárkinek a visszaemlékezését: az első bátor jelentkező Szabó Lajos, a programcsoport volt vezetője, akinek beszámolója alább olvasható.

"... végül is én is „MOTOROS”-ként kezdtem ! 1966 decemberében kerültem a Kismotorba , betanított lakatos voltam a veretlakatos ( NDK-s termékek ) műhelybe , egy év múlva a csiszolóba mint diszpécser ( Rozmanicz József , Bartos Iván , Tóth Sándor vezetők és mi Rajnai Péter , Péter Antal , Szabó Lajos a diszpécserek ) . Egy újabb év elteltével kerültem a program irodára , majd kineveztek a program csoport vezetőjévé Cser Sándor távozása után . Ebben a beosztásban dolgoztam az 1975. április 30-i eljövetelemig. A Bajai Lakberendező Építő és Vas Ipari Szövetkezetnél helyezkedtem el , különböző beosztások után a gépészeti ágazat vezetője lettem , majd a Medicor és a Szövetkezet által alapított részvénytársaság elnök-igazgatója kinevezés után ( műtőasztalokat gyártottunk exportra ) a cég felszámolását követően az orvostechnikai szakmában dolgoztam Budapesten nyugdíjazásomig 2004. január 4-ig . A kismotoros évek a szép emlékű éveim közé tartoznak . A politika „űzéséről” csak 1990-et követően  mondtam le , ma nyugdíjas vagyok és szülőfalum Perkáta helytörténetét kutatom , gondozom ."

Vaskúti György, 2013.04.06.

Nem tudom mi a helyes kifejezés – remélem vagy nem remélem – annak a hírnek a megtörténtére, ami ma jutott el hozzám megbízható forrásból: Nincsics Sándor volt Kismotorost halálra gázolta egy kamion március 22-én pénteken, Csávoly és Baja között az országúton. A hírt a Petőfi népe is megírta, de név nélkül. Kérem, aki olvassa ezeket a sorokat és további részletekről tud, tájékoztasson bármelyik e-mail címemen. Az érdemi és közérdeklődésre számot tartó információkat itt nyilvánosságra hozom.

Sanyiról van néhány fénykép a honlapon is.

Vaskúti György, 2013.03.24.

Gondolkoztam, hogy frissiben megírjam-e a legújabb gyárhoz kapcsolódó történetet, de pár hét, hónap múlva így is a mult lesz, mint majd mi is valamennyien...

Egy hetet töltöttem a Bajai Kórház belgyógyászati osztályán, ahol a mellettem levő ágyban Veverka István volt Kismotoros lakatos feküdt. Hat napig voltam mellette éjjel-nappal, segítettem rajta, amit tudtam, mert felkelni már nem tudott. Ha kicsit nehezen is, de lehetett vele kommunikálni, több régi munkatársára jól emlékezett. Hihetetlen, hogy nagy fájdalmai ellenére a humora nem hagyta el. Mivel közvetlen munkakapcsolatunk nem volt, a gyári időben egy szót sem beszéltünk egymással, de most tökéletesen megjelent lelki szemeim előtt, ahogyan a Szegedi úti szereldében rossz lába miatt bicegve közlekedett.

Mikor pénteken délben elbúcsúztam tőle és viccesen ráhagytam az ebédemet (már három napja nem tudtak ennivalót belekönyörögni sem az ápolónők, sem a családtagok), még megajándékozott egy mosollyal is: micsoda nagy dolog abban a helyzetben!! Sajnos csoda nem történt, így a kórházból való távozásom után másfél nappal Ő is távozott, véglegesen...

Vaskúti György, 2013.02.09.

Percekkel ezelőtt ért a letaglózó hír: a Kismotornak 31 éven keresztül munkatársa, később középvezetője és falumbeli, Ács Ferenc – vagy ahogy Vaskúton ismerték: Csaba – nincs többé! De még utolsó útjára sem tudtam elkísérni: feleségének kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy engem értesítsen, és sajnos más forrásból sem szereztem róla tudomást.

Két és fél hónappal ezelőtt írtam, hogy a Kígyó utcai valamikori dolgozókkal kapcsolatban még szeretnék beszélni vele. A hetek teltek, de mindig közbejött valami, ami miatt nem tudtunk találkozni: így azután hihetetlenül gazdag gyári ismeretei a sírba szálltak vele együtt.......

Vaskúti György, 2013.01.28.

Ma frissítettem a Kismotoros dolgozók adatbázisát az elmúlt három hónap alatt összegyűjtött adatokkal. A Kígyó utcai téma kapcsán 8-9 emberrel is beszéltem: mindenki tudott mondani új neveket, így 24 névvel gyarapodott a lista, ami 1500 fölött nem rossz. Egyedül Ács Ferenc szereldei dolgozó tíz személyre emlékezett, de szerintem van még a tarsolyában néhány, csak azt megbeszélni még nem volt időnk. Annak külön örülök, hogy Bácskai Korci bácsi fia is rátalált a honlapra, és jelzett is néhány dolgot.

Vaskúti György, 2013.11.10.

A három hónappal ezelőtt kezdett – és akkor, néhány bejegyzéssel korábban említett – Kígyó utcai téma több régi dolgozó segítségével mára ha kész nem is lett, de megítélésem szerint olyan állapotba került, hogy az érdeklődők elé merjem tárni: olvasható a Kismotorosok / bölcsője menüpontra kattintva. Persze az igazat megvallva ennek a döntésnek szubjektív oka is volt, amit most nem akarok itt említeni. Ha meglesz rá a lehetőség, akkor a kétségtelenül fennálló hiányosságokat, hibákat javítani fogom. Köszönöm mindenkinek az érdeklődést és a támogatást!

Vaskúti György, 2012.11.07.

Ma beszéltem Kecskeméten lakó Tüske Albert barátommal telefonon, és az igazán régi időket elevenítettük fel: úgy érzem, érdemes feljegyezni is az utókor számára.

1963 táján már egyértelmű volt, hogy a vállalat kinőtte a Kígyó utcát. Az új telephelyet a Dózsa György úton, Baja és Bajaszentistván határán, mindjárt a vasúti felüljáró után választották ki. Ezen a területen, közvetlenül az út mellett mészégető kemencék és egy kétszintes malomépület volt – egyebek mellett. Az úttól távolabb négy egyszerű kivitelű (barak) üzemcsarnokot terveztek, amelyek közül az első kettő 1964 nyarán már állt: az elsőben forgácsológépek voltak, a második gyakorlatilag üresen állt, csak az egyik sarkát foglalta el a TMK néhány embere (köztük én is).

Albert, aki akkor esztergályos volt, meséli, hogy 1963 őszén már néhány esztergapadot kitelepítettek a malomépület földszinti részébe. Az emeleti részen volt az öltöző a szokásos fém öltözőszekrényekkel – télen is fűtés nélkül...

Vaskúti György, 2012.10.13.

Régóta tudok Kiss István (Pufi) volt kollégánk Kismotoros fényképgyűjteményéről, de csak most jutott az eszembe, hogy ennek a honlapnak is lehet ez egy menüpontja, így azok is egyszerűbben elérhetik, akik különben nem ismerik. Jónéhány kép előfordul mindkét helyen, de ez biztos nem zavarja a nosztalgiázást...

Vaskúti György, 2012.08.14.

Legújabb ötletem, hogy külön listában kigyűjtöm azoknak a névsorát, akik a Kismotor első telephelyén, a Kígyó utcában (is) dolgoztak. Ennek kapcsán, illetve ettől függetlenül is szóba került, hogy a jogelőd Bajai Fémipari és Javító Vállalat 1958-as megalakítása előtt és után is egy ideig a Kígyó utcán kívül más helyeken is működött. Valószínű feltételezés, hogy az ötvenes évek ún. Rákosi rendszerében több magán tulajdonú műhelyt, kisebb üzemet összevonva tanácsi irányítás alá helyeztek: ez egy helyi ipartörténeti kutatás tárgya lehetne.

Még az aktív Kismotoros évek alatt hallottam erről régi munkatársaktól; most Kratzer Sándor, aki 1960-ban lett lakatos ipari tanuló a Fémiparinál, és Horváth Sándorné Valkai Anna, aki még korábban, 1956-ban lett elektroműszerész ipari tanuló - emlékezett vissza erre az időszakra, ami bizonyos szempontból még a jogelőd vállalat előtti. 1958 szeptemberében a Bajai Villamosipari Gyár fő részének minisztériumi irányítás alá kerülése után (a rendszerváltás előtt Baján Ganz néven volt közismert) a megmaradt részekből lett a Bajai Fémipari és Javító Vállalat Kígyó utcai központi telephellyel. További kisebb-nagyobb műhelyek voltak az Alföldi utcában, az "Illés műhely" a Türr István utcában, gumijavító részleg a Szegedi úti MEZŐGÉP telephelyén a laktanya mellett és másutt is. Mint javító és szolgáltató vállalat, foglalkozott írógépszerelő, presszógépszerelő, rézműves, bádogos, villanymotortekercselő, rádiószerelő munkákkal, sőt a Schüller órás is ide tartozott. Önálló termékként kezdetben mérlegeket, füstcsöveket, fénycső armatúrákat, később hidraulikus kézikocsikat, autóbusz ülésvázakat gyártottak. Innen vezetett az út a közúti gépjármű gyártáshoz (fékkamrák, légszelepek stb).

Bár hasonló felkéréseimnek eddig semmi foganatja nem volt, a jelen esetben is kérem a régi munkatársakat, amennyiben a Kígyó utcához tartozó érdekes esemény eszükbe jutna, legyenek szívesek és írják meg nekem bármelyik e-mail címemre. Köszönöm.

Vaskúti György, 2012.08.06.

Csatai György értesített, hogy Nemes Pál, a Dózsa György úti ónozó művezetője életének 62. évében meghalt. Mivel egy képet is mellékelt, ezért úgy gondoltam, hogy egyre inkább kopó emlékezetünk felfrissítésére az érdeklődők elé tárom. A képen lányával látható.

Vaskúti György, 2012.08.05.

Ma beszéltem telefonon egy csanádi, volt Kismotoros munkatársunkkal, akitől megtudtam, hogy Hurton János a bácsbokodi szociális otthonban pár hónapja, fél éve meghalt. 25 évig dolgozott a forgácsolóban, elismert szakember volt. Az 1974-ben készült fényképen az új Kummer kétorsós eszterga beüzemelésénél látható a gyártásfejlesztési főosztályról jött szakemberekkel.

Vaskúti György, 2012.06.03.

Ma reggel a tévében volt egy képregény rajzoló vendég, akiről eszembe jutott megboldogult Rajnai Péter barátom. Vele kb. 25 éven keresztül álltam közvetlen munkakapcsolatban, mivel a csiszolóban volt diszpécser, művezető, majd programos, én pedig technológus. Péter azért jutott eszembe, mert nagyon jól tudott rajzolni: hogy ezt a tehetségét hasznosította-e valahol, arról nincs tudomásom.

Péter tanult szakmája szerint kereskedő volt, és boltosként sem ismertem nála rátermettebbet. Valakitől hallottam, hogy "főállásban" a Kígyó utcához közeli – valószínűleg ma már nem létező – kis élelmiszerboltban, a Szeremlei utca és Szabadság út sarkán volt eladó. Később, mikor már a Kismotorból ismertem, a Béke téri "kis Csemegében" boltoskodott délutánonként. Biztos nem csak az én véleményem, hogy gyári beosztásában is rendes, becsületes, megbízható ember volt, minden létező "Kiváló dolgozó" kitüntetésnek megérdemelten többszörös tulajdonosa. Sajnos a '90-es évek elején jelentkezett komoly gerincbetegségén nem lehetett segíteni; számos volt munkatárs mellett jómagam is jelen voltam 1996-os temetésén, ahol felnőtt fejjel választott hite szerinti szertartás után, megható élő zene hangjai mellett kísértük utolsó útjára. Egy 1968. május 1-jén készült fényképen visszaidézhetjük arcát.

Hagy tegyek itt említést feleségéről, Hajniról, akit futólag én is ismertem a Kígyó utcából. Azért nem szerepel a dolgozók névsorában, mert a Kismotor 1964-es megalakulásakor már nem dolgozott ott. (Ma beszéltem vele telefonon, és megtudtam, hogy 1966 nyaráig dolgozott a gyárban, amikor már Kismotor volt – 2012.10.11.) Az Internet segítségével kívánok neki és népes családjának nagyon jó egészséget, sok boldogságot!

Vaskúti György, 2012.05.20.

Nagyon gyorsan múlik az idő (ebben a korban...): nem gondoltam, hogy másfél hónapra lesz szükségem ahhoz, hogy bevezessem az utóbbi másfél évben összegyűlt információkat. De mégis így történt! Tegnap este frissítettem az Internetes adatbázist: a volt munkatársak névsora 32 névvel gyarapodott (a jelenlegi 1552-t onnan könnyű megjegyezni, hogy akkor volt Eger ostroma). Ebben nem kis része van Dzsida Lajosnének, aki megadta a galván szakmunkástanulók komplett névsorát is: köszönet érte. Maradt még tennivaló bőven, csak egészség legyen hozzá...

Vaskúti György, 2012.05.14.

Remélem nem tartanak szentimentálisnak az alábbi, ma kapott levél miatt, de a dícsérő szavak nem nekem szólnak, hanem a gyárnak és Baja városának, ezért gondolom, hogy a nagyobb közönség érdeklődésére is számot tarthat.
1987-ben, Simor Zoltánné néven a Kismotorba került volt munkatársunk ezt írja:

Tisztelt Vaskúti György!

Ha szeretné, felteheti a kis levelemet a blogra.

Sajnos nevekre nem igazán emlékszem, inkább a kedves fogadtatásra.

21 évesen kerültem le a fővárosból 1987. augusztusában Bajára. Eleinte furcsállották a MEO-ban és a gyártási csarnokban, hogy mit keres itt egy fiatal lány. Ráadásul a műszaki rajzokat és a termékek selejtszázalékát ellenőriztem és ez utóbbi okát kutattam...

Szívet melengető volt, hogy az emberek pár nap után már mosolyogtak rám. A fővárosi ember-rengeteg személytelensége után felüdülés volt, hogy nem lehetett még a belvárosban sem úgy sétálni, hogy ne köszönjenek az embernek, ne mondjanak pár kedves szót.

Hamar kiderült, hogy babát várok és Bárdos Eriknek amint megmondtam áthelyezett helyileg Balogh Miklós szobájába Erzsikéhez. Itt tiszta és füstmentes körülmények között végezhettem a munkámat. Naponta párszor lent voltam a csarnokban, de csak adatgyűjtés céljából.

Sajnos 20 év után, 2007 nyarán el kellett hagynom Baját, de lelkileg azt hiszem mindig bajai maradok!

Üdvözlöm, Bayer Klára Ágnes

Vaskúti György, 2012.04.20.

Nem tagadom, hogy egyéb elfoglaltság miatt több mint másfél év óta gyakorlatilag csak a haláleseteket és ezt a blogot frissítettem a honlapon. Pár napja elkezdtem a gyűjtögetett változások, információk bevezetését, egyelőre csak a saját adatbázisomban. Ma egyeztettem az elhunytak listáját, és bizony tíznél is többen hiányoztak onnan, akik már nincsenek közöttünk. Összesen 275 volt munkatársunk hagyta itt ezt a világot; a gyár dolgozóinak névsora e pillanatban 1531 nevet tartalmaz.
A legnagyobb munka azért még hátra van: Balogh Miklós fejlesztési csoportvezető dokumentációs fotóanyagának feldolgozása, de remélem arra is sor kerül lassan...

Vaskúti György, 2012.03.29.

Úgy tűnik, hogy egyre többen hallanak a Kismotoros honlapról, de nem csak hallanak, hanem írnak is: nekem ez az igazi elismerés, hogy nem dolgozok hiába. A napokban Kádas József volt hegesztő leánya keresett meg, hogy édesapja nevét nem látja a névsorban. Ott volt, csak sajnos tévesen, Istvánként.
Kérésemre volt olyan kedves, és a mellékelt képet küldte, ahol 8 hónapos, Levente nevű unokáját tartja a karjában. Szomorú dolog, hogy nem láthatja már a fiú felcseperedését...

Vaskúti György, 2012.03.12.

Már többedik alkalommal beszélgettünk Frey batyával Skype-on. A fő téma részéről a számítógép szidása, mert hogy ezt ő már ilyen öreg fejjel nem tudja megtanulni, de azért naponta Skype-ol Belgiumtól Amerikáig! Persze más is szóba kerül, így például a mostani vidámabb írásom témája is. 36 év után megtudtam tőle, hogy amikor 1976. április 28-án elköszönt a Kismotortól, akkor kollégái – ahogy akkoriban illett – elbúcsúztatták. Kalmár Marci írta az alább következő versikét, akiről én nem tudtam, hogy nagy költő veszett el benne. Remélem, hogy más is szívesen olvassa.

Hová megy Ő Frey-sége?
Csak a szomszéd helységbe.
Honnan jött az ötlet,
Lesz talán pénz többlet?
Legyen belőled vezető,
Ha úgy akarja a teremtő.
Elmegy az EVIG-be,
Dicsőség ne szálljon fejedbe!
Vezesd csoportod, ahogy a Rigát,
Mint egy jól megtermett csigát.
Ha nem találod ott helyed,
Azért ne verd falba a fejed.
Gyere vissza a Gy. G. O, vár,
Jó öreg Vándormadár.
Búcsúzz el mindenkitől,
Fiataltól és öregtől,
Lelkipásztorodtól, aki Zick,
Tanítása számodra vezércikk,.
Adj puszit minden kartársnak,
De főleg a Szedő elvtársnak!
Kivánunk neked három szüzet,
Kik szítják majd nálad a tüzet.
Viselkedj jól Batya!
Áldjon meg az Atya.

TINUSZ Iván
Elmegy – a pokolba kíván

SÁROSI
Egykori alsóvárosi

ORBÁN
Ki gyors mint az orkán

SZILÁGYI Zsuzsika
Hangja szól mint a muzsika

HORVÁTHNÉ
Nézése mint szigorú portásé

A nagy Zsuzsa
Ki gyermekének épp a kaját zúzza

TÓTH István
Ki Téged sosem szidván

És mindezt ki megirta / birta/ Kalmár
Ne mérgelődj be is fejezem már.

Vaskúti György, 2012.01.28.

Ma busszal jöttem haza Bajáról, és összetalálkoztam egy régi garai Kismotorossal. Beszélgetés közben megemlítette, hogy Király Lajos 2011 májusában meghalt. Halálhírét nem verték nagydobra, így a volt munkatársak közül csak Szabó Lajos vett részt a temetésén. Nem tudom csak az én emlékezetemben él-e így, vagy máséban is, hogy a '70-es évek legelején a forgácsolóban a főmajszterek – Szűcs Feró és Dudás Anti mellett – egyik legismertebb ember volt, bár nem túl hosszú ideig dolgozott a gyárban.

Nem szívesen teszem szóvá, de mégis leírnám, hogy nagyon örülnék annak, ha mások is nyilvánosságra hoznák ezen a helyen valamelyik kedves emléküket: ehhez csak annyi kell, hogy nekem megírják bármelyik e-mail címemre. Ezt azért jegyzem meg éppen most, mert pár napja kaptam néhai Kiss Imre feleségétől köszönő sorokat, hogy megemlékeztem róla ezen a helyen: eszerint valakik olvassák ezeket a sorokat, és akkor már nem csinálom fölöslegesen...

Vaskúti György, 2012.01.13.

Minden kedves volt Kismotoros munkatársamnak
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és nagyon Boldog 2012-es esztendőt
kívánok!

Vaskúti György, 2011.12.20.

Ma, amikor Berger Juditka levelének címét megláttam, már tudtam, miről lesz benne szó...

Élete párja, Hunyadi László 1960-tól a Kismotor elődjénél volt lakatos ipari tanuló, és ameddig a gyár kapui végleg be nem zárultak, 1995-ig dolgozott ott. Milyen a véletlen: a gyárban kevesebbet beszéltem vele közel 30 év alatt, mint utolsó találkozásunkkor, az idén tavasszal. A bajai kórházban tüdőszűrésre várakoztam, amikor megállt mellettem Laci, bukósisakkal a kezében.
– Hát Te mi járatban vagy? – kérdeztem.
– Elküldött a háziorvos vizsgálatra...
Azt már 1-2 nappal később tudtam meg feleségétől, hogy azonnal Kalocsára szállította a mentő, a motorját más valaki vitte haza. Sajnos sem az orvosok, sem a család szerető gondoskodása nem tudott segíteni rajta...

Vaskúti György, 2011.11.29.

Nagy örömmel láttam két hónappal ezelőtt, hogy mélyen tisztelt Frey Nándor, gyárunk első - és nálam örökös - legfőbb szerszámszerkesztője, mindenki batyája regisztrált az iwiw-re! Valószínűleg 85 éves kora is hozzájárult ahhoz, hogy csak ma fogadott el ismerősnek. Az egyik fényképét elloptam onnan, itt közzé teszem, és hosszú életet, de főképpen nagyon jó egészséget kívánok neki!

Vaskúti György, 2011.10.09.

Pontosan öt hónappal ezelőtt írtam ide, de a Kismotorosokkal sem kerültem azóta kapcsolatba. Élek, de mással vagyok elfoglalva.
Ma a vaskúti székelybúcsúban - mint tavaly - összetalálkoztam György József lakatossal és feleségével. Hozzájárultak ahhoz, hogy egy fényképet készítsek róluk, és azt az Interneten, a Kismotoros honlapon is megjelentessem. Ime:

Vaskúti György, 2011.10.01.

Az alábbi képpel Fodor László, volt rendész küldi üdvözletét Kanadából:

Vaskúti György, 2011.05.01.

Talán érthető, hogy az embert jobban szíven üti, ha egy közvetlen munkatársa haláláról hall, mint ha csak egy alig ismerőséről. Most a volt technológusoknak és öntödei dolgozóknak egyik munkatársa hagyta el véglegesen az árnyékvilágot, Kiss Imre.

Sajnos most már azt sem lehet megkérdezni tőle: "mettől meddig voltál Kismotoros, Imre?" Talán 10 évet töltött el a gyárban, először mint öntőtechnológus, majd nem sokkal később szakmai tudását elismerve az öntöde művezetője lett. Középkorú férfiként jött hozzánk: csöndes, rendes, megfontolt ember volt. Miután a hosszúhegyi ÁG öntödéjébe került, még volt vele kapcsolatom: néhány öntendő távcsőalkatrészre volt szüksége a bajai csillagvizsgálónak. Imréhez fordultam telefonon, levélben, és természetesen segített is, elkészültek a szükséges öntvények.

A szomorú hírt Varga Janitól kaptam, ő a Bácskai Naplóban olvasta az Imrével készített interjút (az itt látható kép is onnan származik: nem tökéletes minőségű, de mégis felidézi az arcot). Sajnos a kegyetlen betegség, a szívinfarktus azt sem tette lehetővé, hogy a riport megjelenését megérje...

Vaskúti György, 2011.02.19.

Nem értem, hogy miért kell mindig változtatni azon, ami jó? Illetve tudom az okát: ilyen világban élünk, ma hentesbolt van az egyik helyen, holnap ugyanott kalapszalon - persze kínai... Szóval az iwiwen is újítottak: egyelőre nem látom, hogyan lehetne olyan körlevelet írni az aktív Kismotorosoknak, amikkel korábban is boldogítottalak benneteket. Mert azért 50-60 nevet beírogatni a címmezőbe kinek van kedve?

Éppen ezért most e helyen Kívánok minden kedves ismerősnek és családjának meghitt, békés, boldog Karácsonyi ünnepeket, halászlét, töltött káposztát, pulykát, kappant, bárányt, mákos gubát, bejglit, tortát stb., ki mit szeret.

Egyúttal megköszönöm mindenkinek - aki már küldött, vagy ezután küldeni fog - ünnepi jókívánságait.

Vaskúti György, 2010.12.24. 0 óra 16 perc

A nemrégen megjelent Vaskúti családkönyvben keresgélve eszembe jutott az öreg korongragasztó, Hepp Lőrinc bácsi, aki Vaskúton született, de később Bajára költözött. Megkérdeztem a temetkezésben dolgozó volt munkatársunkat, Piukovits Józsefné Paszternyák Ilonát, hogy mit tud róla, és ő a következőket válaszolta:

"Annyiban tudlak megerősíteni, hogy valóban dolgozott a csiszoló műhelyben, mint korongragasztó, nagyon finomakat sütött a serpenyőjében márminthogy szannonnát és kolbászt volt úgy hogy engem is invitált reggelire. Nagyon szerették a munkatársai is. Úgy tudom, hogy már akkor nyugdíjasként dolgozott tovább a KMG-ban. 1991. évben hunyt el és a Köztemetőben helyezték nyugalomba."

A fentieket annyiban egészíteném ki, hogy a korongragasztó helyiség reggelizési szempontból kedvező munkahely volt, ugyanis az enyv melegítéséhez kétlapos villanyrezsót használtak. Aki az ominózus berendezést és Lőrinc bácsit meg szeretné tekinteni, kattintson a következő linkre: Lőrinc bácsi munka közben

Vaskúti György, 2010.07.30.

Ma az M1 Körhinta című műsorának második felében a Bajai halfőző népünnepélyt mutatta be a televízió, amit annál inkább megnéztem, mivel a valóságban nem voltam jelen. Az ismerős környezeten túl ismerős embereket, volt munkatársaimat is viszontláthattam a képernyőn: Tinusz Iván és neje, Panni vendégül látta a tévéseket egy hamisítatlan, vízen készült bajai halászlére, ami szemmel láthatóan ízlett a jelenlévőknek.

Aki nem látta volna eredetiben az adást, és szeretné megnézni, az alábbi linkre kattintva teheti meg: Bajai halfőzés 2010
(A bajai rész a műsor második felében, a tévések megvendégelése annak is a legvégén látható. A lejátszáshoz megfelelő program, vagy a böngésző bővítése szükséges.)

Vaskúti György, 2010.07.25.

Vaskúti György, 2010.06.27.

1960 őszén kezdtem el a Gépipari technikumot Szegeden. Édesapám ebben az időben a Kígyó utcában dolgozott, mint szerszámkiadó (több kolléga emlékszik is még rá!), és úgy gondolta, hogy a nyári szünidő alatt dolgozhatok egy kicsit. Így esett, hogy 1961 nyarán az első ember, akivel találkoztam a későbbi Kismotorosok közül Zick Marci bácsi volt, akit én az egyetlen művezetőként ismertem a telepen. Nála jelentkeztem, a beosztásom pedig az lett, hogy talán csilleütközők egyik lángvágott alkatrészét köszörültem naphosszat egy, az udvarban álló bakköszörűn. Talán volt valamilyen fürdő is akkoriban, de az egyszerűbb melósok a műszak végeztével inkább kezet mostak az udvaron álló nagy vizeskádban. Én - mivel kerékpárral jártam Vaskútról - legtöbbször elkanyarodtam a Deák Ferenc zsilip felé, és ott a Sugóban megfürödtem, így két legyet ütöttem egy csapásra.

Mindezek az egyes részleteiben ma talán hihetetlennek tűnő dolgok történtek negyvenkilenc évvel ezelőtt...

Vaskúti György, 2010.06.23.

Ma ismerős falubeli asszony keresett meg 18 éves fiával. Jövetele a szomorú hírrel meglepetést nem okozott, mégis nagyon elszomorított: férje, tőlem jóval fiatalabb haverom, volt présműhelyi diszpécser, Major Ferenc hagyott itt bennünket.

1984. körül, ha a technológia felé volt dolga, mindig útba ejtett, mert tudta, hogy van egy ZX81-es mikrokomputerem, és ő is érdeklődött a számítógépek iránt. Ez határozta meg azután tegnapig tartó kapcsolatunkat, de mint műszerész, elromlott tévémet, monitoromat és egyéb hasonló elektronikus dolgaimat többször javította. Tavaly év végén, amikor a helyi boltban összefutottunk talán már tudott a betegségéről, de csak arról mesélt, hogy a Paksi Atomerőműben végzett szerelésüknél milyen komoly biztonsági óvintézkedések voltak. Kb. két hónapja meglátogatott - ma már tudom, hogy búcsúzni jött -, és elmondta, hogy olyan komoly daganatos betegsége van, amin az orvostudomány nem tud segíteni...

A honlapon, az eltávozottak lajstroma élén most először fordul elő, hogy két halottunk is van: végső nyughelyére vár Fábián Jóska és Major Feri...................

2010 májusa fekete hónap a Kismotorosok számára: Ziegler Jánostól kaptam a hírt, hogy a hónapban negyedikként elhunyt Fábián József.

1964 őszén rövid időre az esztergályos mesterségbe is bele kellett kóstolnom: emlékezetem szerint Jóska akkor esztergályos, vagy esetleg beállító volt. Jópofa, barátságos ember lévén összehaverkodtunk. Gyári útjaink azonban rövidesen kettéváltak, így a továbbiakban ritkán találkoztunk, utoljára Németh Jóska temetésén.

Vaskúti György, 2010.06.08.

Baján járva ha utamba esik, mindig el szoktam olvasni a temetkezési vállalatok szomorú híreit. 25-én a Szabadság úton Kemény László 68 éves férfi halálát tudtam meg. A név és a kor alapján gyárunk kooperátorára gondoltam, és sajnos nem is tévedtem. Lacival nem volt közvetlen munkakapcsolatom, de mindketten a II. emeleten voltunk, és testvérével, Mártával sok éven keresztül együtt dolgoztunk. Sajnos a temetésen nem tudtam részt venni.

Schopper Jaksi temetésén újabb szomorú hírt kaptam a jelenlévő Csete Lászlótól. Elmondta, hogy szomszédja, Gáy Tamás, volt technológus vasárnapra virradóra meghalt.

Tamás közvetlen kollégám volt a technológiai csoportnál, mint forgácsoló szaktechnológus. A programozható revolveresztergákon végzett munkák művelettervezése komoly feladatot jelentett, amit tökéletesen ellátott, nagyon szépen rajzolt. Mint jóképű fiatalember a szebbik nemet sem vetette meg, ám a gépszíj őt is elkapta. Felsőszentivánon, a szülőfalujában tartott lakodalmába több munkatársát is meghívta. Jómagam a fotós felelős szerepét vállaltam: több, mint száz színes fényképet készítettem a neves alkalommal. A hajnali hazatérés is emlékezetes: Schádt Ilus kis bogarába (gyk.: Volkswagen) hatan vagy heten préselődtünk be, de probléma nélkül hazaértünk.
Tamáséknak egy fiuk született, de házasságuk sajnos nem volt tartós.

Tomi a '80-as évek közepe táján ment el a Kismotorból; ezt követően még egy-két alkalommal telefonon beszéltem vele. Amikor a honlaphoz adatokat gyüjtöttem, azt hallottam - és ez a hír nagyon elterjedt Baján -, hogy meghalt, azonban kiderült, hogy csak nagyon súlyos betegség érte, de él. Sajnos a mostani halálhír már visszavonhatatlan volt... Május 18-ához képest meglehetősen zord időjárás mellett három Kismotoros - legalábbis én ennyit ismertem fel - vett részt felsőszentiváni temetésén.

A gépipari technikum elvégzése után 1964. július 6-án léptem be a Kismotorba, mint TMK lakatos. A Dózsa György úton kezdtem. Két-három hét sem telt el, amikor egy falumbeli lett közvetlen munkatársam: Schopper Jakab, géplakatos. Mivel hamar elkerültem a TMK-ból, és jó pár évvel idősebb is volt tőlem, ezért a köszönő viszonyon kívül szorosabb kapcsolat nem alakult ki közöttünk. Jaksi hűséges típus - a gyárból ment nyugdíjba, amikor betöltötte a hatvanat - és nagyon jó szakember volt. A legkomolyabb gépek karbantartását bízták rá.

Mivel eléggé otthonülő ember vagyok, nagyon ritkán, évente talán egy-két alkalommal ha találkoztunk. Tavaly nyáron becsöngettem hozzájuk, hogy a honlappal kapcsolatban megkérdezzek tőle néhány adatot. Éppen egy kismotort javított, de szivesen fogadott, olyannyira, hogy 45 év után a pertut is megittuk. Noha betegségéről nem tudtam, de amikor egy hónapja sógorától, Marxer Hanzitól Jakab címmel e-mail érkezett, nem kellett sok ész ahhoz, hogy kitaláljam, miről van szó...

12-én a sok gyászoló között másfél tucatnyi volt munkatársa kísérte utolsó útjára a vaskúti temetőben.

Ács Ferenc (szereldei csoport- és művezető): Vaskúton lakik, és ebben a korban nem meglepő, hogy az orvosnál találkoztunk. Majdnem az utolsók között hagyta el a gyárat. Utána a Városi Kórházban dolgozott, jelenleg nyugdíjas.

Kiss István, /Pufi/: voltam én esztergályos, marós, beállító, csop.vezető, művezető, 1967-től 1995-ig. Dolgoztam a Kigyó u.-i telepen, a Dózsa Gy. úti telepen, és elsők között voltam a Szegedi úti telepen. 1995-től munkanélküli, majd 1996-tól a Bajai Fémipari KTSZ-nél, majd a Csatai és Rádics KFT-nél helyezkedtem el a szivinfarktusig, 1996 máj. 1-jéig. Majd műtöttek, többször katétereztek és leszázalékoltak, és most is itt vagyok veletek, és rendezem és szervezem az IWIW-en a Kismotoros oldalt a két lányom segítségével, és gyűjtöm a régi képeket, amelyeket meg lehet nézni a TVN.hu oldalon kismotor cimszó alatt. Az IWIW-en nagyon sokakkal tartom a kapcsolatot Budapesttől - Baján keresztül - Mezőkövesdig. Kérek mindenkit, akinek képe van 1960-1996-ig a gyárról, az küldje el a címemre, a kiskocsis@tvnetwork.hu-ra.

Köszöntöm első bemutatkozónkat, és remélem, hogy minél többen követik példáját, hogy mire elkészül a kereső funkció, addigra legyen is miben keresni...

Hunyadi Lászlóné, Berger Judit (termelési o. titkárnő): 1970 májusában kerültem a Kismotorba. 1994. januártól töltöttem a felmondási időmet, de szerencsémre még január első munkanapján munkát kaptam a Bajai Városi Bíróságon, azóta is ott dolgozom. Szeretnék onnan nyugdíjba menni. Kismotoros munkám megszűnésekor a lányunk 12 éves volt, épp most lesz 26 éves. Tavaly augusztusban férjhez ment. Szeretnénk, ha lenne kisunokánk, reméljük megadatik nekünk.
A férjem, Hunyadi Laci (TMK-s) 1960-ban került a vállalathoz ipari tanulóként. Ő 1994. végén jött el a Kismotorból, szerencsére pár hónap munkanélküliség után sikerült elhelyezkednie a Ferota Kft-nél. Időközben beteg lett, egy évvel a nyugdíjkorhatár betöltése előtt leszázalékolták, szerencsére rendbe jött, jól van, szeret itthon.

Tósaki István (technológus, csv., műszaki ov.) nyugdíj mellett 6 órában dolgozik. Felesége, Ilus (rajztáros) szintén nyugdíjas, de a Türr szakközépiskola kantinjában gondoskodik arról, hogy a diákok jól is érezzék magukat.

A Szabó Laci bácsi (forgácsoló MEO csv.) Felsőszentiván és Tataháza közötti Farkas Tanyán élt. Félő, hogy Ő már nincs.

ifjabb Bartók Zoltán (szerszámműhely, marós) iskolában dolgozik és a nyugdíjba vonulást fontolgatja.

Bartók Géza (technológus) Pesten él, fehér a haja, és jócskán kopaszodik, leginkább apámra hasonlít.

Vaskúti György (technológus, adatbázisfelelős). A gyárból 1993. decemberben eltávozva egy évig voltam a Bemutató Csillagvizsgáló vezetője, majd régi gerincbetegségemmel leszázalékoltak. Azóta egy szívinfarktust gyűjtöttem be, amit by-pass műtét követett. Amúgy most is Vaskúton élek, nyüstölöm a számítógépet és változatlanul érdekel a csillagászat.