Csiszolás

Erről a megmunkálási ágról két okból írok kissé részletesebben: egyrészt kevésbé ismert, mint a többi fémipari technológia, másrészt személyemben 1966-tól cca. húsz éven át voltam a csiszolóműhely gyártástervező technikusa.

A Kismotor-és Gépgyár vállalat 2. számú gyáregysége a rákospalotai volt, korábbi nevén Járműfelszerelési Gyár. A vasúti és közúti járműveknek szinte minden olyan felszerelését gyártották, ami könnyűfémből készült, és esztétikai követelményei voltak: ablakkeretek, csomagtartók, hamutartók, fogasok, kilincsek stb. Hogy a kapacitásuk volt-e szűkös, azt nem tudom, de a kisebb termékek gyártását átadták a bajai gyáregységnek. Ezen gyártmányok külön csoportját alkották azok, amelyeket közvetlenül a keletnémet vagongyáraknak szállítottunk: itt nagyobb volt a minőségi követelmény, a német átvevők havonta egyszer Bajára utaztak a késztermékek átvételére.

A csiszolás sajátos technológia: az alkatrészek látszó felületeit símára és magas fényűre kell készíteni; az anyagleválasztás nem jelentős, ezért sem kell méretet betartani illetve ellenőrízni. A felületet több fokozatban munkálják meg, különböző szemcsefinomságú csiszolóporral felragasztott filc (nemez) korongokkal, végül a magas fényt textilkorong használatával érik el. Sajnos ez a technológia meglehetősen "piszkos", amit a fényképek is egyértelműen mutatnak. A bakköszörűkhöz nagyban hasonlító, általában két munkahelyes csiszológépek mellett néhány egyéb megmunkáló eszközre is szükség van.

• Szalagcsiszolás: különösen ívelt felületeknél az előkészítő fázisban előnyösen használható a különböző finomságú, végtelenített csiszolószalaggal történő megmunkálás.
• Csőcsiszolás: a különböző átmérőjű csövek csiszolása automatizálható; ehhez egy átalakított csúcsnélküli köszörűgépet használtunk. A kezelő feladata lényegében a munkadarabok adagolása volt.
  
• A gépi csiszolásra kétféle megoldás terjedt el, gyárunkban mindkettőt alkalmaztuk.
• Az egyik módszernél az alkatrészeket variábilis készülékeken rögzítve csiszolóanyagban mozgatják a szükséges ideig. A kellő hatékonyság érdekében viszonylag nagy méretű berendezés szükséges, bonyolult szerszámozással, nagy áramfelvétellel. Már 1969-ben telepítésre került két ilyen gép, azonban a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be teljes mértékben.
• A vibrációs csiszolásnak nevezett módszernél különböző alakú és méretű csiszolótestekkel megtöltött, rezgő mozgást végző tartályba helyezik a megmunkálandó tárgyakat, és azok vizes közegben (speciális adalékkal) szabadon mozogva érik el a szükséges felületi minőséget.

Faragó András	Hegyi Ferencné	Tokodi Kálmán
Varga Ferencné (Hilda)	Az egyik csiszolós brigád	Varga János
Tóth Gyula	Forog a textilkorong...	Hegyi Ferenc

A korongragasztás művészete... Hepp Lőrinc munka közben.