Gyárunk Baja egyik legnagyobb üzeme volt, fénykorában
ezernél több dolgozóval. Az étkezés is szabályozva volt: a fizikai
dolgozóknál a munka folyamatossága érdekében napi fél óra ebédidőt
pénzben megváltottak (fizetett ebédidő), és ebédelni a munkaidő letelte
után lehetett, illetve a délutános műszak esetében előtte. A nem fizikai
dolgozók később kezdtek és tovább dolgoztak, ezért az ebédidőt
munkaközi szünetként biztosították számukra.
A reggeli étkezési szünetet másképpen kellett megszervezni.
Meghatározott területenként voltak ún. bevásárlók,
akik reggel összeírták, hogy ki mit szeretne a kantinból, és azt
megvették, kiosztották. Nyolc órakor 15 percre kötelezően leálltak a
gépek, és a dolgozók reggeliztek. (Ez a szervezett bevásárlós
rendszer a '80-as évek táján megszűnt.)
A gyári büfé hattól kettőig volt nyitva, és a gyártól
független szervezeti egység volt. Eladóként többen megfordultak itt, de
közülük Schwartz Leopold, Poldi bácsi volt a legérdekesebb karakter:
zsidó származású, így született kereskedő volt! Egy alkalommal
megkértem, hogy munka közben készíthessek róla fényképeket, amit
természetesen meg is engedett: közülük a legjellemzőbbnek, legjobbnak
tartott öt kép bemutatásával szeretnék egyrészt emléket állítani neki,
másrészt felidézni őt a volt munkatársak emlékezetében.
|
|
| Tényleg az kellene? |
Ezt tudom adni... |
 |
 |
 |
| Megfontolt csomagolás |
A pontos mérés a sikeres üzlet titka! |
Várakozó állásponton: mindenki megkapta a magáét... |
|
fotó: Vaskúti György 1974
Exa 500, ORWO NP 27 film |
||